Ő biztos röhög rajtunk föntről - Eperjes Károly Major Tamásról és a fontos mondatokról

Különös találkozás ez a szerep Eperjes Károly számára. Major Tamásnak ő nagyon sokat köszönhet színészként, tanítványként. Szakmai példaképei közé tartozik a színészlegenda, akinek az utolsó filmszerepe épp A nagy generációban volt. Major az alkotásban az édesapját játszotta.

- Major tanár urat tisztelem. Tőle kaptam meg azokat az alapokat, amelyek a mai napig iránymutatóak számomra. Ő mondta: a szerep a sorok között van, ez a pálya tartalmi része. A jellem meg a gerincben, ez pedig megadja a formát. A tartalomnak és formának kell harmóniában lenni. Ez a minőségi színjátszás és tanítás alapja - mondta Eperjes Károly, aki bár tudta parodizálni Major Tamást, most eszébe sem jutott a budapesti előadásban utánozni őt. Egyetlen gesztust, jelzést tesz csak erre utalva az elő-adás végén, amikor felsorakoznak a kastélyban bujkáló katonák, hogy álruhában meneküljenek, ő a rendezővel egyetértésben felvesz egy olyan parókát, amely emlékeztetheti a nézőket Major- ra. Nem paródiaként, hanem tiszteletként, utalva a nagy elődre.

Szerinte nincs értelme összehasonlítani a sikerfilmben megformált Major-szerepet az ő színpadi alakításával, mert más műfajban és feldolgozásban látható Dobozy Imre műve Deres Péter dramatizálásban.

Eperjes Károly egyik szakmai példaképének legendás szerepét játszhatja most el
Fotó: archív

Arra a kérdésre, hogy Majornak a politikai szerepvállalásai, a régi rendszerhez való kötődése zavarta-e őt pályakezdőként, a színművész azt válaszolta: sok furcsaságot hallott róla annak idején, de amikor főiskolásként beke-rült a Nemzetibe mint Major Tamás első színészosztályának a tagja, akkor csak jót kapott tőle.

- Most, érettebb fejjel azt gondolom erről, hogy olyan lehetett számára a tanítás, mintha mindent le akart vol-na vezekelni. Akkora muní-ciókat adott számunkra, amelyek egy életre elkísértek ezen a pályán. Mielőtt elvállaltam, hogy eljátszom Albert szerepét, kimentem hozzá a kerepesi temetőbe lélekben beszélgetni erről a feladatról is. Az volt az érzésem, hogy nem tiltakozott ellene, csak fönt ül egy nagy ágon, lefelé néz, és röhög rajtunk. Fontosak a jó időben érkező tanítók és az útravalók. Ilyen számomra a Hegedűs Géza tanár úrtól kapott meghatározó tanítás, aki szerint csak abból válhat művész, aki két könyvet mindenképp elolvas. Ez pedig a szív tisztaságáért a Biblia, az ész pallérozottságáért pedig Arisztotelész Poeticája. A szív és ész harmóniája nélkül semmi nem megy az életben - hangsúlyozta a színművész, aki az utóbbi években már egyre kevesebbet játszik. Inkább rendez.

Ahogy megfogalmazta: ha Taub János, Major Tamás még élne, akkor talán többet lépne színpadra, de a mostani generációból nem talált olyan tőle fiatalabb rendezőt, akire úgy rá tudná bízni magát és a játékát, mint korábban Zsámbéki Gáborra, Ascher Tamásra, Babarczy Lászlóra vagy épp Székely Gáborra, akik jó ízléssel tudtak instrukciókat adni.

Eperjes Károlynak elmondása szerint most a legfontosabb és az egyik legtöbb örömet adó munkája, feladata, hogy taníthatja a jövő színészeit a Kaposvári Egyetemen. Úgy érzi, mindazt, amit ő kapott ettől a pályától, nagy rendezőktől, azokat az alapokat, értékeket, fontos mondatokat át tudja adni. Boldogságot jelent számára, ha látja, többen előrébb tartanak az osztályában, mint ő ugyanabban az életszakaszában egykor.

Ami megviseli, ha azt tapasztalja, valaki a puszta trendi sikerért, magamutogatásért játszik, és öntörvényűen, egoistán blöfföl. Hozzáfűzte: a képesség önmagában szerinte még semmit nem ér. A képesség jó kifejtése a tehetség, a képesség nem kifejtése a tehetségtelenség. A képesség rossz kifejtése pedig véleménye szerint a gonoszság.

Úgy érzi, a tehetség nem állandó dolog, azt mindig ki kell érlelni. Ezért is hisz abban, hogy mindebből Isten kihagyhatatlan. Szerinte a hit, az evangélium nem lehet magánügy.

Arra a felvetésre, hogy őt emiatt gyakran megosztónak tartják vallási és politikai megnyilvánulásai miatt, azt válaszolta: ha nem az Istentörvényűségre, az Ő dicsőségére és lelkek javára irányulnának a cselekedetek, akkor szerinte minden összedőlne körülöttünk.

- Ne tartsanak nagyképűnek és senki ne értse félre, amit most mondok, de Jézus is megosztó személyiség a mai napig. Láthatjuk, érezhetjük, tapasztalhatjuk. A jó iránti lángolást, döntést tarthatják egyesek ebből a szempontból megosztónak, ezt vállalom, de egyben ez adja a szabadságomat, értékrendemet is. Az ember életcélja nem lehet pusztán a siker, hanem a megigazulás, szentté válás. Ezért ars poeticám az, amit József Attila is írt: Az igazat mondd, ne csak a valódit . Aki ezt kihagyja, az nem képes igazán szabaddá lenni. Mindig kötni fogják a béklyók. Gyarló vagyok én is, de igyekszem mindig jobbá válni. Tudom, hogy a munkáim, szerepeim miatt a politikában is akadnak sokan a baloldalon, akik tisztelnek, szeretnek, s a jobboldalon is bőségesen ismerek olyanokat, akik viszont a hátuk közepére nem kívánnak. Igaz, én sem őket. A langyosakat nem komálom - mondta erről Eperjes Károly, aki arra a kérdésre, hogy melyik volt éle- te meghatározó mondata, azt válaszolta, több is van, de kettőt említene. Az egyik így hangzik: a kegyelemre mondjál igent, a kísértésre nemet. A másikat Major Tamástól idézte.

- Akadt egy időszak, amikor nem vettem komolyan a pályát, kicsit nagyképűvé is váltam. Álltam a színpadon és nagyon rossznak éreztem magam. Akkor már az is átszaladt az agyamon, hogy abbahagyom a színészetet, és visz-szamegyek focizni. Major tanár úr ezt látva megszólalt: milyen jól áll magának a színpad . Ez tett helyre, ekkor megráztam magam. Ezt is megköszönöm mindig neki a sírjánál. S remélem, ezen is mosolyog egyet lélekben.

Eperjes Károly és a Schindler listája

Az Uramisten, az Eldorádó és a Redl ezredes nemzetközi filmsikerei után Eperjes Károly neve is szóba került a Schindler listája című alkotással kapcsolatban. Be is került azok közé, akik közül kiválasztották a főszereplőt, de nem tudott jól angolul, a producer pedig ragaszkodott az angol anyanyelvű színészhez. Ebben az időszakban Milos Forman menedzsere kereste meg, hogy elvigye Amerikába, és egy évig semmi más dolga nem lett volna, csak angolt tanulni. Itt kellett volna hagynia a családját is. Ezt nem vállalta. Ekkor hangzott el Eperjes Károly szájából az a mondat, melyet gyakran emlegetnek: Most akkor tanuljam újból az a augsburgi csatát a másik oldalról?....