Pajor Tamás: Megtérésem után az ellenkultúrához képest is ellenkultúra lettem

- A Hitgarden rendezvényén lép fel. Miért Veszprém a turné első állomása?

- A rendezvény főszervezője Petrőcz Levente, aki rokonom, barátom, egyben a veszprémi Hit Gyülekezete vezetője. Ő volt lelki, szellemi mentorom az én pálfordulatom, sorsfordulatom után.

- Hozzá kapcsolódik a megtérése?

- Ő is nagyon sokat segített, de Németh Sándor szerepe megkerülhetetlen. Amikor végső kétségbeesésemben felhívtam a Hit Gyülekezetét, Levente vette fel a telefont. Titkosszolgálati iratokból kiderült, a gyülekezet megfigyelt státuszban volt, ahogyan én is, csak más szempontból. Egy szélsőségesen lázadó, anarchista életmódból jöttem. Korábban is olvasgattam a Bibliát, az Újszövetség nagy hatással volt rám; éreztem, hogy az életmód, amit élek, ellentétes azzal, amit a Bibliában olvastam.

Leginkább ember, Isten szolgája szeretnék lenni, mondta Pajor Tamás (Fotó: Nagy Lajos)

- Miért a Hit Gyülekezetét választotta?

- A zenekaromban az egyik barátom, Ruff Tibi felesége (akkor még barátnője), Zsuzsa a gyülekezetbe járt, megtért. Amikor a belső meghasonlottság totális elkeseredésbe, már-már öngyilkossági gondolatokba fordult, hirtelen belém nyilallt, hogy ott van a gyülekezet. Elmentem Budaörsre, megkeresztelkedtem, és óriási fordulat történt az életemben, egyértelművé vált például, hogy soha többé nem fogok drogozni.

- Teljesen otthagyta a régi életét?

- Igen. Ennek jövőre lesz harminc éve. Az a legcsodálatosabb, hogy sokszor volt alkalmam elmondani, ez a fordulat Istentől van. Ez egy küldetés, misszió számomra; azt érzem, ebben nem az én akaratom, hanem Isten akarata fejeződik ki. A Hit Gyülekezetéhez való kapcsolódás személyes, de mélyebb okai is voltak. Azt megelőzően jártam református közösségben, katolikus templomban is. Zsidóként nőttem fel, ez adottság, de voltam buddhista és krisnás közösségben is.

(Fotó: Nagy Lajos)

- Sokfelé keresgélt.

- Számtalan okkult tudományról szóló könyvet elolvastam, nyugati filozófiát, szépirodalmat. Érdekelt, mi az élet értelme, mivégre vagyunk a földön. Szerettem volna úrrá lenni a belső félelmek fölött, amelyeket minden ember megtapasztal, különösen ebben a posztmodern világban. De nem sikerült, egyre erősebben tört fel bennem a félelem, és egyre markánsabban éreztem, hogy ezt a félelmet csak Jézus Krisztus tudja lecsillapítani, megszüntetni. Ezért vonzódtam a kereszténységhez.

- A gyülekezetben fontos az ének, a zene. Egyértelmű volt, hogy a megtérés után folytatja a zenélést?

- Nem. Néha kicsit most is zavarban vagyok, amikor úgy mutatnak be, mint zenészt. Nem vagyok az. Inkább dalszövegíró, prédikátor, előadóművész, valamennyire. Leginkább ember, Isten szolgája szeretnék lenni. Ezek a titulusok sokszor leszűkítik a személyiséget.
Én igazán semmilyen szakmát nem tanultam, csak gondolkodó és kreatív módon igyekszem élni az életemet. Leginkább a kommunikáció, a költészet, a dalszövegírás terén nyertem tehetséget. A dalszövegírás és a költészet határán alakítottam ki egy sajátos műfajt, amit az utóbbi időben szó- zenének neveztem el - kicsit zene, kicsit költészet. Ez valahol a magasművészet és a popkultúra határán van. Nem mondható, hogy nem rendelkezik költői igényességgel, ugyanakkor fogható a széles nyilvánosság számára is.

- Gondolt arra, hogy a megtérés után új életet kezd?

- Felkészültem rá, hogy akár egy teljesen átlagos életet élek, és elhagyok mindent, ami számomra fontos volt korábban. Mert a megtérés akkor teljes, ha az ember az életének vezetését teljesen átengedi Istennek, nem akar töb-bé kontrollt gyakorolni saját sorsa fölött, hanem átadja azt Istennek. Ha az ember ezt őszintén megteszi, nem a semmibe rakja le az életét. Nem a zuhanás és a kietlenség vár rá, hanem Isten megragadja az életét, felemeli, és egy olyan új dimenziót nyit meg számára, amely azelőtt ismeretlen volt. Ez az újjászületés. Nemcsak az üdvösséget és az Istennel való fantasztikus, magas minőségű életet nyertem meg, hanem visszakaptam a zenét, a dalszöveget és azt a kreativitást, amit az-előtt is gyakoroltam, csak más előjellel.

- Zenéjét nem csak a gyülekezet tagjai hallgatják?

- Sosem voltam egy mainstream popsztár. Meg- térésem előtt tudatosan egy underground, lázadó világhoz csatlakoztam, amely sok szempontból kiírta magát az állampárt által monopolizált popzenei piacról. Megtérésem után pedig az ellenkultúrához képest is ellenkultúra lettem, ráadásul a keresztény zenén belül is sok újszerű elemet alkalmazok. Ez nem az a fajta amerikai spirituálé, aminek a megvalósítására adottságaim hiányában is képtelen lettem volna, nem is lett volna tőlem autentikus. Egy újszerű, belőlem fakadó, sajátos értelmezésű gospel műfajt hoztunk létre. Az ellenkultúra ellenkultúrája, amit büszkén vállalok, mert közben az az ellenkultúra, amiben nekem szerepem volt, vált kicsit mainstreammé, például a fesztiválokkal. Ezeknek a fesztiváloknak az egykori alapítói a barátaim, kollégáim voltak, most ebből a világból kilógok. De sokan így is kedvelik, amit csinálok, mert úgy gondolják, tudnak vele azonosulni, noha más világnézetű emberek.

- Nem is vesz részt fesztiválokon?

- Időnként elmegyek, hogy éreztessem, nem prűd és elszigetelt a megközelítésem, de belemerülni nem tudok és nem is akarok. Részt vettem az Orfű fesztiválon egy pódiumbeszélgetésen Kiss Tibivel, felléptem tavaly a Volton, egy speciális, délutáni műsorral, de nem jellemző, hogy ilyenekre megyek, mert nem tudnék jó szívvel hangulatot adni ahhoz, amivel nem értek egyet.

- Az Amen Fénykor című albuma tizenhét évvel az együttes legutóbbi lemeze után jelent meg.

- Tizenhét év alatt sok zenei projektben volt részünk, csak Amen-lemezt nem adtunk ki. Most viszont nagyon sikeres. A lemez anyagával előbb-utóbb végigjárjuk az országot, a nagyobb helyeket. Volt egy nagy koncertünk januárban, ott nyolcezer ember vett részt, itt is sokan lesznek.

- Fia is fellép a Mély Levegő Projekt együttesével.

- Van három gyermekünk. Leginkább Ábrahám viszi tovább a zenei vonalat.

- Más zenei stílusa van, mint az édesapjának?

- Nem egészen más, egy alomból nőttünk ki, de vannak markáns különbségek. Az övék vállaltan mai hiphop, underground rap. Igyekeztem, hogy a gyerekeim ne művészeti irányban haladjanak tovább, mégis így alakult. A lányom képzőművészeti téren ügyes, idősebbik fiam a film, a média világában. Büszke vagyok rájuk, és feleségemre, aki nevelésükben kulcsszerepet játszott, de ami fontosabb, hogy szeretem őket.