Kultúra

2009.02.28. 06:30

Pikali Gerda: Minő guminő!

Kedves, vicces, mosolyog, készséges, csacsog. Első mondata: tudom-e, hogy a férje veszprémi. Naná, <em>Csongrádi Géza</em> még a gimiből, no meg a valóságshowból. Két kisfiú édesanyja, színésznő, legutóbbi szerepében pedig a Papírkutyák című <em>Gyöngyössy Bence</em> film Amandája, azaz Guminője. <em>Pikali Gerdát</em> a film veszprémi bemutatója után rendhagyó módon arra kértem, egy-egy mondattal reagáljon az általam mondott szavakra.

Kiss Nikolett

Anya: Boldogság. Az életemben a legjobb dolog, azt gondolom, egy nőnek ide kell eljutnia. Gyermek előtt és gyermek után. Az időszámítás innen kezdődik. Mindenféle sallang mindenféle olyan dolog, ami önmagában sok volt, az ilyenkor teljesen eltűnik.
 
Álom: Földön járó típus vagyok, nincsenek előre kigondolt dolgaim. Vannak terveim, az, hogy boldogság legyen a családban, hogy a gyermekeimet a legjobb tudásom szerint tudjam nevelni, és hogy így együtt maradjon ez a kis család. 

A karrieremben nem erőltetek semmit, szeretem, amikor csak úgy jönnek a dolgok. Még semmiért nem kellett kilincselnem. Realista álmaim vannak. Amit eddig elterveztem, azért addig dolgoztam, míg meg nem lett. 


Azt gondolom, inkább szélsőséges vagyok, mindig csak végletek vannak
 (Fotó: Andrónyi András)

Csak annyi vágyam van, hogy ne legyenek mindennapi gondjaim. Nem vágyom házra, palotára. Csak egészség legyen (meg térerő, ahogy Hajós András is megmondta  teszi hozzá nevetve)
 
Barátok: Hál' Istennek, vannak. Szerintem barátokból nem kell túl sok. Coelho mondta: nem az az igazi barát, aki a fájdalmadban osztozik, hanem az örömödben is ugyanúgy ott van veled. Szerintem ez nagyon fontos mérce. Hálş Istennek sok jó ember van körülöttem. 
 
Díjak: Sosem vágytam díjakra. Kétszer jelöltek Jászai-díjra, már 24 évesen, két évvel a főiskola elvégzése után, akkor a Madách színházban játszottam. Nekem már az nagyon nagy dolog volt, hogy olyan fiatalon rám gondoltak. Nem gondolom, hogy a díjak lennének mérvadóak, nekem sokkal inkább a közönség visszajelzése számít. 
 
Féltékenység: Volt, de már nagyon kezelem. Voltak ebből nekem problémáim. Színésznő vagyok, nyilván a másik oldalról kellett volna, hogy legyen, de a férjem nagyon elegánsan kezeli ezt. Nekem meg már egy jó ideje nincs. 

Olyan bizalom alakult ki közöttünk, hogy egy pillanatig sem érzem, hogy ezen borulna ki a kapcsolatunk. Eszembe sem jut. Szakmailag pedig soha életemben nem is volt. Inkább segítek. Akit tudok, azt felkarolom, és ahogy tudom, viszem. Akiket szeretek. Nem is tudtam soha olyan környezetben lenni, ahol nem éreztem jól magam.
 
Idő: Hát, ezzel még problémáim vannak. Azt mondják, az a legjobb, amikor az idő nem létezik. De mivel általában szinkron szinkron hátán, aztán színház, minden időm be van osztva. Amikor egyszer ez majd megszűnik, akkor lesz az, hogy szabadon rendelkezem az időmmel, azt csinálok, amit én szeretnék, és annyit. 

Egyébként pedig most voltam harminc éves, és megmondom őszintén, most érzem a legjobban magam. 


Harminc éves koromban történt egy olyan dolog, nem is tudom... mint talán amikor megérik a barack, vagy kinyílnak a virágok, gondolom, ezen az anyaságom is változtatott, meg az is, hogy visszatértem dolgozni, de nőként, belsőleg és külsőleg is most érzem a legjobban magam. 

OLDALTÖRÉS: pikali gerda


 
Karrier: Soha nem volt problémám ezzel, mindig jól ment az életem. 
 
KritikaHuszti Péter és Piros Ildikó nagy tanáraim voltak, nagyon sokat játszottam velük a Madáchban, nagy tisztelőjük vagyok, és ők tanították nekem: sosem szabad elolvasni kritikákat, amiket szakmai lapokban írnak. Ezt megfogadtam, és követem is. 


 
Karrier: Soha nem volt problémám ezzel, mindig jól ment az életem. 
 
KritikaHuszti Péter és Piros Ildikó nagy tanáraim voltak, nagyon sokat játszottam velük a Madáchban, nagy tisztelőjük vagyok, és ők tanították nekem: sosem szabad elolvasni kritikákat, amiket szakmai lapokban írnak. Ezt megfogadtam, és követem is. 


 
Karrier: Soha nem volt problémám ezzel, mindig jól ment az életem. 
 
KritikaHuszti Péter és Piros Ildikó nagy tanáraim voltak, nagyon sokat játszottam velük a Madáchban, nagy tisztelőjük vagyok, és ők tanították nekem: sosem szabad elolvasni kritikákat, amiket szakmai lapokban írnak. Ezt megfogadtam, és követem is. 

A kritika, ami számít, az a legszűkebb köröm. Tőlük viszont elvárom és ez építő jellegű is. Amiről én úgy gondolom, azon változtatok, beépítem. 
 
Mozi: Nagyon szeretek forgatni, ez színésznek olyan, mintha nyaralni mennénk. Olyan emberekkel vagyok, akiket szeretek, az egész szinte egy hobbi. Közben meg vér komoly. Hajdú Steve mondta: a várakozás művészete. Nagyon sokat kell várni, és arra az öt percre koncentrálni, és azt nagyon jól kitalálni. 

Nagyon szeretek filmet forgatni. Moziba is nagyon szeretek járni, csak nem nagyon jutok el. Marad a dévédézés otthon, és a szinkron, amiket csinálok, aztán amelyik film tetszik, megnézem. Meg a gyerekeim miatt sem tudok még gyakran mozizni, majd idővel. 
 
Öröm: Az folyamatos. Mindig van. Minden napomat próbálom úgy élni, hogy legyen. Ha rossz idő van, akkor is mindig találok valamit, amitől kicsit jobb a kedvem. De nyilván, ha a gyerekeimre ránézek, az maga az öröm. Ők az én erőforrásaim száz százalékosan.
 
Papírkutyák: Móka, kacagás. Nagyon jó érzésem van a filmmel kapcsolatban. A kollégáimat nagyon megszerettem, Mucsival már dolgoztunk együtt a Montecarlóban, persze a többieket is ismertem. 

A negyven napos forgatás alatt gyakorlatilag minden napot együtt töltöttünk, reggeltől estig el kellett viselnünk egymás nyűgét-baját, de azt gondolom, ez egy nagy család lett, és nagyon jó hangulatban dolgoztunk, persze egy profi csapat volt mögöttünk. 
 
Pikali Gerda: Ilakip Adreg visszefele. Hódmezővásárhelyről jöttem, mesterségem címere... Ha egy szóval jellemezném magam: nyugodt.
 
Rák: Érzékenység, családcentrikusság. A férjemmel abszolút összeillő jegy  egy nőnél ez az első, hogy azonnal megnézi a horoszkópját, összeillik-e a pasival.  Ő a másik felem. A víz jegyű rákhoz társul az aszcendensem, az oroszlán, ami tűz, a despota. Azt gondolom, inkább szélsőséges vagyok, mindig csak végletek vannak, nincs középút, a munkámban is nagyon maximalista vagyok. 
 
Színház: Második otthon. Hazatérés. A játszóterem, a homokozóm.
 
Véletlenek: Nincsenek. Nem hiszek benne. Nem véletlenül kerül az ember oda, ahova. Ha történik valami rossz, azt sem problémaként veszem fel, hanem úgy: miért kaptam én? Az élet mindig mindent visszaigazol. 

 


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!