Remek bandák és tehetséges énekesek az utcazene-fesztiválon

Éppen hogy befejeződött az idén is parádés VeszprémFest, és a nemkülönben kitűnő Rozé-rizling, és máris itt van az Utcazene-fesztivál. Itt van? Dübörög, elsodor, beszippant, magával ragad, elrabol. Így négyszemközt bevallom, nekem ez a kedvenc fesztiválom. Itt nincs VIP és ülőhely, „csak” kézbe veszel egy pohár italt – vagy a kedvesed vállára teszed a kezed –, és irány a zene! Veszprém belvárosa ebben is csúcs és utánozhatatlan.

Igaz, csütörtökön a BrassTime nevű formációra várva ez még elképzelhetetlen volt délután valamikor fél négy magasságában. Az, hogy lassan a zene a pórusokba hatol. Szóval a BrassTime! A budapesti fúvós srácok nem is olyan régen Egerben, az Utcazenészek Versenyén nyerték meg a közönségdíjat. Csütörtöki produkciójukat látva és persze hallgatva, nem is csoda. Képzavar egy fúvós zenekarra, de igaz: ütős volt!

Persze a Kossuth utca közepén felállított színpadon kívül is volt élet csütörtökön. Sőt! Jobbnál jobb bandákat és tehetséges énekeseket hallhattak a kilátogató vájtfülűek. Közéjük tartozott a Székesfehérvárról érkező Lendvai család, legalábbis a családfő, Zalán és neje, Erika.

– A gyerekek közül a lányom van itt, a fiú nyaral – árulta el a 60-as éveiben járó férfi. Mint kiderült: lányuk volt először évekkel ezelőtt az Utcazene-fesztiválon, és ő „rángatta” – ezek Erika szavai – a szülőket Veszprémbe.

– Aztán úgy alakult, hogy már mi vártuk, várjuk! Hogy miért? Mert emberi próbál maradni ez a fesztivál a nagy kínálatban – fogalmazott Zalán.

Elbúcsúztunk, Zalánék pedig „fejest ugrottak” az étel- és italkínálatba. Hazafelé azon merengtem, amit az AC/DC-pólós srác barátnője mondott: mi lesz itt 2023-ban? De ne várjunk addig, szombat estig (vasárnap hajnalig?) menjünk és élvezzük az idei Utcazene-fesztivált!