2009.02.13. 03:28
Remény, kézírásban
<b>Tapolca</b> - Csomagot hozott a posta, még a múlt év végén. Kicsinyke füzetecske lapult benne, apró betűkkel teleírott, amolyan kisdednyi apróka ajándék, a Tapolcán élő <em>Németh István Péter</em> költő, műfordító gyöngybetűivel, verses üzeneteivel.
Németh István Péter csendben alkotó, mondhatnánk a belső szobába húzódó-menekülő intim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő, a Parnasszusra törtető, vagdalkozva-gúnyolódó, hangoskodásával, káromkodásával önmagát kioltó, kifordult világban.
De ő nem veszi fel a kesztyűt, amit a mai művészeti trendek diktálnak, inkább visszavonul a 18-19. század német, olasz és magyar költőihez, és adventi meg húsvéti, meg Csokonai-irkákat ír.
Az irkaműfaj intim műfaj, személyes műfaj, lélektől lélekig terjedő. Tőlem-Neked szóló. Személyes üdvözlet, sőt személyes üzenet. A kis példányszámú kiadás lehetővé teszi a bensőségesség megőrzését. Ezt erősíti a sorok kalligrafikus, kézírásos esztétikája.
Hogy a mostani Adventi irka címében mennyire nemcsak a naptár szerinti adventről üzen az olvasóinak, azt mi sem bizonyítja ékesebben, hogy például Batsányiné Baumberg Gabriella egyik versének németből való átköltése a farsangi bálozás hangulatát idézi meg, Georg Traklnak és Rilkének a tájhazát ízlelgető költeménye pedig éppenséggel az őszt, Aldo Palazzeschinél az arany fény ragyogását, Hermann Hesse-nél pedig a nyár mézillatát.
Valamilyen értelemben azonban mégis adventiek ezek a lírai üzenetek, szelídségükben, tisztaságukban, egyszerűségükben, vagyis lelkiségükben. Mondhatnánk tehát, lehetne az irka címe akár: Örök advent is.
Mert a szerző szeretne átmenteni adventből, s karácsonyból egy csipetnyit, egy imányit az év minden napjára mindenkinek. Ezt érzem az irka vezérfonalának, a válogatott lírai anzix, a szerző műfordítás-sorozata mottójának.
A Kisded él, itt van közöttünk, bennünk - mintha mondaná Trakllal, hiszen az estében is megtörténhet, hogy a holdfényben egy halottsárga Kőbe-zárult kék-virág suttogásba kezd, hogy a szeles holdas éj Ezüstöt fuvall a nővérke hajába, vagy Eichendorffal, hogy a csók közben Ma is földön a menny.
Sőt Theodor Storm esetében egészen pontosan a születés, a gyermekszeretet, az angyalok figyelme kísérte ringató melegség idézi meg a betlehemi jászolélményt. Goethenél pedig már karácsony és húsvét párhuzama is megtalálható, a bölcső és a koporsó gondolatában, s a Mária-éneket idéző Trakl-versben már benne van mindannyiunk édesanyjának, a magzatját szíve alatt babusgató örök anyának a fájdalmasan boldog imádsága is.
A költemények sorát játékos gyermekrajzok és bájos illusztrációk (Mészáros Róza és Mészáros Erzsike munkái) vezetik be és zárják. Csendben alkotó, tim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő világban