Scheer Lívia bravúros beugrással lepte meg az aszófői közönséget

A közönség vastapssal köszönte meg a bravúrt a művésznőnek, aki a saját önálló műsora után közkedvelt operettdalokkal is szórakoztatta a publikumot. Szülőfaluja büszke rá, a beugrása után beszélgettem vele a sikereiről, művészetéről, balatoniságáról és aszófői gyökereiről.

- Számomra a Balaton, Aszófő életem központi tere, itt voltam gyerek, ma is visszajárok, és úgy tervezem, hogy a későbbi nyugdíjas éveimet is itt fogom tölteni. Sokmindent jelent nekem Aszófő, nyilván a családot, a rokonságot, az itteni embereket, a szeretetet, amit tőlük kapok, ha hazajövök; azt az érdeklődést, amivel végigkísérik a pályámat, életemet – kezdte a bemutatkozást Lívia.

- Jó hazajönni a helyiekhez, egészen más szeretetet áraszt az ittlét. Gyakran járok haza, valamikor csak a fellépések miatt, szerencsére gyakran hívnak.

Az általános iskolát Tihanyban végezte, ott működött egy musicalcsoport, innen indult a zene iránti szerelem. Tanárai tanácsára kezdett el énekelni, majd az énektanulmányait Veszprémben folytatta, Ötvös Károlynál vágott bele az énektanulásba, akkor még azzal a célzattal, hogy zenés színésznő lesz. A musicalek irányában gondolkodott. Később az egyik tanára látta meg a hangjában, hogy más műfaj felé is érdemes kacsingatni, így az operaének irányába is elindult. Természetesen nagyon szeret ezek mellett más műfajokat is előadni.

- A zenei pályám Aszófőn és Tihanyban kezdődött, itt fedeztek fel gyerekként. Veszprémen keresztül Budapestre kerültem, tanultam színészetet a Színművészeti Egyetemen, s azzal párhuzamosan jártam a Bartók Béla Konzervatóriumba. Tettem egy kis kanyart, egy időre abbahagytam az énekelést, gyógypedagógus-diplomát szereztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán – árulja el a művésznő, aki civilben logopédusként dolgozik. Ezután visszatért az énekléshez, de ezután már leginkább a komolyabb vonal hiányzott számára. Az ének alapszakot Miskolcon végezte, ezt követően Pécsett is megszerezte a zenei végzettséget.

- Érdekelt mindig is az éneklés, a színház, így tudom magamat leginkább kifejezni. A prózai színház nem igazán az én világom, az éneket fejlesztették a tanáraim. Tokody Ilona, Kertes Ingrid, Gulyás Dénes, Ottlik Ádám voltak a mestereim, mindegyiktől nagyon sokat tanultam. Az opera mellett minden más is a tarsolyomban van. A Bazilikában szoktam énekelni, koncertekre készülök. Leginkább komolyzenei koncertekre hívnak, gyakran vannak meghívásaink, hétvégeken fellépések. Öröm látni, hogy a komolyzenei koncertjeinken egyre több a gyerek.

Balatonföldvári előadást követően Tapolcán lép fel augusztusban egy jótékonysági rendezvényen. Mint megtudtam, a koncerteket önállóan maga szervezi ismeretségein keresztül, nincs saját menedzsere, a zenészkollégákkal együtt szívesen muzsikál, fontos számára, hogy a saját hivatásában is minél nagyobb örömet szerezzen a tanítványainak, hiszen a zenén keresztül gyógyulnak. Mivel balatoni lányként Aszófőről indult a zene nagyvilágába, vallja, hogy az ő lelke is ebben a közösségben épült és fejlődött az országos elismertség felé.