Kultúra

2009.01.16. 03:29

Szeles József - Húsz éven át a színpadon

<b>Veszprém</b> - 1989-ben végzett, húsz éve van a pályán. A főiskola után haza akart jönni, Veszprémben színész lenni. <em>Szeles József</em> az előző évad végétől ismét a Petőfi Színház társulatát erősíti, az idén két sze- repet kapott.

Balla Emőke

- Évfolyamtársai közül többen itthon és külföldön is karriert futottak be. Nem bánja, hogy ön itt maradt Veszprémben?

- Mi az, hogy karrier? Az, ha valaki Pesten játszik, a Vígszínházban vagy egy sorozatban? Lehet, hogy régimódi vagyok, konzervatív, de én máshogy fogom fel a színházat. 

Szerintem az a karrier, ha valaki a szakmájában elér valamit. Veszprémben húsz év után még színpadon tudok lenni, esténként megtapsolnak - mi ez, ha nem karrier?

- Mindig kötődött Veszprémhez.

- Azt mondtam, ha itt nem tudok színész lenni, akkor más leszek. Lettek más elfoglaltságaim: tanítok, az önkormányzat kulturális bizottságának külső szakértője vagyok.

- Szakközépiskolában éneket és művészeti tárgyakat oktat. Miért fontos ez önnek?

- 2004-ben - amikor a színházzal megváltunk egymástól - sokan megkerestek feladatokkal, nem vállal- nám-e el. Gondoltam, kipróbálom magam. A gyerekeim már nagyobbak voltak, többet mertem távol lenni tőlük. 

Én erre kényes vagyok, a mai napig én viszem őket az iskolába. A tanítás belopódzott az életembe, először heti 3 órám volt, tavaly 24. Énektanítással kezdődött, majd a művészeti tárgyak.

- Gyerekei annyi idősek, mint a szakközépiskolások, akiket tanít. Milyen a kapcsolatuk?

- Túl mély. Én azt mondom, ez a normális, sokan azt mondják, ez túlzás. De ebben a nyavalyás világban, amikor kilépsz az ajtón, fejbe vág egy jégcsákány, elüt egy autó, gazdasági válság van és gázprobléma, milyen kapaszkodó lehet? 

Csak egy, a család. Szeretném ezt az érzést megőrizni, ameddig lehet. A mai fiatalokra jellemző, hogy rohannak, siettetik az életüket. Ciki gyereknek lenni. Az én gyerekeim nagybetűs Gyerekek, úgy élnek, ahogy egy 14 éves és egy 17 éves gyereknek kell.

- A tavalyi évad végén tért vissza a Petőfi Színházba, az idén két szerepet kínáltak önnek. Nem vágyna többre?

- Van olyan színész, aki szeretne minden darabban benne lenni és olyan, akinek elég az egy is. Nekem az az elég, amennyit kapok. Az már megfordult a fejemben, hogy de jó lenne játszani ezzel vagy azzal a vendégszereplővel, de nem vagyok kéregetős típus.

- Az évad végi bemutatót, a Tisztújítást Szinetár Miklós rendezi. Vele most fog először dolgozni.

- A színház mostani vezetésének nagy erénye, hogy olyan rendezőkhöz juttat minket, ami egy vidéki színész életében óriási dolog. Olyan, mintha 44 évesen beiratkoznék újra iskolába. Bujtor István is nyilatkozta, hogy a színészeknek kinyílt a lelkük, a játékuk. A változás a fejlődés alappillére.

- A Hyppolitban az igazgató rendezte. Általában hallgat a rendezőkre?

- Hallgatok, szeretem, ha instruálnak. Mi, színészek azt tartjuk jó rendezőnek, aki irányít, megmondja, merrefelé indulj, de nem köt gúzsba. Pista határozott rendező, de közben engedett bennünket is a szerepbe férkőzni. Harmónia volt a próbákon és máig az előadásokon. 

Az is öröm, hogy két csodálatos vendégszereplővel dolgozhattam.

- Balázs Péterrel most találkozott először.

- A tavalyi évad végén egy Delila-előadás után Balázs Péter büszkén mesélte, milyen évada lesz jövőre Szolnokon, bemutatják a Csókos asszonyt. Erre én megszólaltam, hogy én azt játszottam. 

Később Szulák Andival beszélgettem, kérdezte, hol élek, hol játszom. Mondtam, hogy csak itt. Az elején elhíreszteltem, hogy nem megyek sehova, most meg nem hívnak és én nem vagyok az a típus, aki bekopogtat, kilincsel. 

Pedig most már ezt kell csinálni, mondta Szulák. Oda kell menni és azt mondani, hogy szabad vagyok! Aztán egy öltözőbe kerültünk Balázs Péterrel, meghívott erre az előadásra, második szereposztásba.

- Budapesti zenés színházakban gyakorlat, hogy kettőznek egy szerepet, de vidéken miért van erre szükség?

- Színházban előadás nem maradhat el. Azokat a szerepeket - bonviván, szubrett, táncos komikus -, amiket kicsit betegen se lehet eljátszani, kettőzni kell. Ha egy Csengeri Attila megbetegszik, akkor nem játszik a színház?

- A Csókos asszony bemutatója február 20-án lesz. Hogy bírja az ingázást Veszprém és Szolnok között?

- Jövő héten indulok, bőrönddel, hétfőtől szombatig Szolnokon leszek. Veszélyes az útszakasz, megfogadtam, előadás után nem jövök haza.

- Ha nem színész lenne, akkor mi?

- Most, szerda délben nem tudom elképzelni, hogy ab- ba kellene hagynom a pályát, de ezen kívül annyi gyönyörű dolog van még az életben. Mondjak egyet? Elmegyek magyarnóta-énekesnek. Úgyis kihalóban vannak, elmegyek énekelni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!