Szeretföld: Buvári Tamás összefogásról, hitről és a forgatás kapcsán egy kisebb csodáról is beszélt

Az alkotók a játékfilm tervezett harminc forgatási napjából húszon túl vannak. A film nagy részét ezidáig Bándon, Márkón és Veszprémben vették fel.

Egy kép a Szeretföld című filmből - Buvári Csege (Fotó: Ladányi János)

- Melyek az elmúlt forgatási időszak tapasztalatai?

- Sikeres húsz napon vagyunk túl. Egy tizenöt fős stábbal napi tizenkét órában forgattunk. A film komoly összefogásból valósul meg, sok támogatónk nem csak anyagilag, hanem munkával, szállítással, élelmezéssel is segített, az alkotótársak, színészek, operatőrök, zenészek pedig társadalmi munkában dolgoztak. A nagyobb számú statisztériát igénylő jeleneteket is felvettük, a bándiak, márkóiak, veszprémiek közül is többen részt vettek ezekben a jelenetekben. Sokak mellett a bándi önkormányzat, a márkói lakosság, Veszprém városa, egy balatonalmádi pizzéria és a Máltai Szeretetszolgálat is jelentősen támogatott minket. Többen egy kisebb fajta csodát emlegettek, hiszen húsz napig gyakorlatilag minimális költségvetésből forgattunk.

Én azt vallom, a hit meg tudja segíteni az embert; egy egyént vagy egy közösséget felemelhet, megsegíthet a nehéz helyzetben, amikor újra fel kell állni fogalmazott Buvári Tamás
Fotó: Nagy Lajos

- Jövő héten egy a filmbéli menekültszálló jeleneteit veszik fel. Mennyiben reflektál a film az életre és a kialakult nemzetközi helyzetre?

- A filmben minden szereplőnek két élete van. Egyrészt egy menekültszállón látjuk őket menekültként, akik magyar anyanyelvűek, és egy szomszédos országból érkeznek Magyarországra egy, a filmben elképzelt háború miatt. Hogy ezt a helyzetet mennyire vetítjük rá a konkrét nemzetközi helyzetre, például az ukrán háborúra, vagy az, hogy a jövőben ez valós veszély lesz-e, ezt mindenkire rábízom. Másrészt pedig a filmben a menekültek szereplésével összeáll egy másik történet, a fő történeti szál, ami arról szól, hogy mi volna, ha ezek az emberek a szülőföldjükön lennének, és a háború után hogyan építenék újra a falujukat. A produkció a múlt év vége óta készül, hogy a helyzet majd ilyen élessé válik, azt nem tudtuk, amikor elkezdtük.

Egy jelenet a filmből (helyszín a márkói kápolna) Fotó: Ladányi János

- Ez módosított bármit az eredeti terveken?

- Semmilyen módosítást nem végeztünk, hogy aktuálisabb legyen a film, gyakorlatilag az élet igazodott a filmhez, sajnos ez van. Mi pozitív végkicsengésű mozit szeretnénk, ami azt jelenti, hogy a filmbéli menekülteknek meglesz az esélyük arra, hogy a háború után hazatérjenek az otthonukba és újrakezdjék az életüket, a családtagok pedig újra egymásra találhassanak. Hogy a valós életben a menekültek mennyiben akarnak hazatérni, mi ezzel nem foglalkozunk, ez egy külön történet. Persze azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valaki külföldön találja meg a boldogulását. A film legfőbb eleme tehát Iancu Laura Szeretföld című kisregényének története. A filmet igyekeztünk jelentésében sokrétűvé tenni, ezért is alkalmaztuk ezt az úgynevezett film a filmben dramaturgiát.

Kőrösi Csaba és Máté P. Gábor (Fotó: Ladányi János)

- Rendezői szempontból milyen kihívásokkal szembesült az alkotói folyamatban?

- A stáb nagy része igen lelkes, viszont nagyjátékfilm-forgatás terén tapasztalatlan. Így komolyabb rendezői kihívást jelentett, hogy mivel nem csak rutinosabb kollégákkal dolgoztam, a saját feladatom mellett a fiatalokat tanítani is kellett. Az egész gyártási szervezés is mindenkit jobban igénybe vett, minden területen oda kellett tenni magunkat. Ezáltal viszont egy egymásért kiálló, erős csapat kovácsolódott össze.

Trócsányi Gergő és Buvári Csege (Fotó: Ladányi János)

- Több üzenete is van a filmnek, részben a háborúellenesség, részben a közösségi összefogás jelentősége.

- Igen és ami még megkerülhetetlen, az az istenhit. Ez a történet keresztény kultúrkörben játszódik, de úgy gondolom, minden hitnek, vallásnak megvan a létjogosultsága, és minden ember és vallás tiszteletet érdemel. A békének meg kell születnie, sőt talán a vallások közötti béke az egyedüli megoldás. Én azt vallom, a hit meg tudja segíteni az embert; egy egyént vagy egy közösséget felemelhet, megsegíthet a nehéz helyzetben, amikor újra fel kell állni. A teremtő nélkül nem megy, utat kell találni Istenhez, felfelé. A háború a családokat szétszakítja, a gyerekek lelkét megbetegíti, egy falut és országot is szétzilál. A kiút a mély hitben és az egymás iránti segítségadásban van. A hit nem csak felfele, hanem befele is kell, hogy irányuljon, tehát az önmagunkba vetett hit is lényeges. A templomot valakinek fel kell építeni. Ha pedig nincs áldozathozatal, akkor lepotyognak a kövek. Most úgy tűnik, az áldozathozatal idejét éljük. Ha azt nézem, hogy miről is szól ez a film, hogy egy közösség a nehézségek ellenére sem adja fel, hanem összefog és talpra áll, egybevág a készülés módjával is, hiszen ahhoz szintén egy közösség fogott össze. Ennek bemutatására létrehoztunk egy támogatói fát, amely egy iparművészeti alkotás, és amelyre minden támogatónk nevét felhelyezzük.

- Milyenek a várakozások a májusi bemutatóval kapcsolatban?

- Ez egy nagyjátékfilm, ami nemzetközileg is jól értelmezhető. El fogjuk küldeni külföldi fesztiválokra illetve a magyar moziforgalmazást is szeretnénk elérni, amire már van ígéret. Természetesen a televízióba is be tud kerülni.

Turós-Máté Kinga (Fotó: Ladányi János)

- Széles közönségnek szóló alkotás, vagy inkább művészfilm?

- Nem egy mai mércével vett közönségfilm, hanem egy mélyebb és nehezebb dráma. Besorolását nézve inkább szerzői, azaz mondjuk művészfilm, azonban egyáltalán nem túl elvont vagy nehezen nézhető alkotás. Kétségtelen, van egy egyedi képi világa, de nem túl lassú és véletlenül sem depresszív. A Szeretföld egy olyan film, amiben szépség, humor és színek is vannak.

Veszprémben várnak statisztákat a Szeretföld forgatására

Ismét veszprémi helyszíneken forgatják a közösségi összefogással készülő, Szeretföld című film jeleneteit. A film alkotói kérik azokat, akik kedvet éreznek a szerepléshez, hogy támogassák a helyi kezdeményezést, és csatlakozzanak a forgatáshoz.

Szeptember 14-én, hétfőn a Házgyári úti társasházban (régi munkásszálló) várnak statisztákat, a jelenetet várhatóan 17 órától 19:30-ig forgatják. A jelentkezők lehetőség szerint tömött hátizsákkal, vagy edzőtáskával, és hétköznapi, vagy szabadidős ruházatban érkezzenek.