Szikszai Rémusz a rendezésről, a hatalomról és Ázsiáról

A Mindent Éváról című előadásban lépett színpadra Tihanyban a Bujtor István Szabadtéri Színpadon. Amikor leültünk beszélgetni, azt mondta, egy kulturális műsor nézettsége soha nem lesz magas, neki ez annak idején sem hozott olyan jellegű népszerűséget, ismertséget, mintha egy kereskedelmi televízióban szerepelt volna. Színészként abban az időben többet dolgozott.

Szikszai Rémusz ezzel szemben ma egyre keresettebb rendezőként. A Radnóti Színházban a Párnaembert állította színpadra sikerrel, a tatabányai teátrumban a Tartuffe-t vitte színre, ezzel kijutottak az idei Posztra, s ott ő a legjobb dramaturgnak járó elismerést is megkapta a produkcióért. A következő évadban pedig a Vígszínházban dolgozhat. Bartis Attila A rendezés című darabja az ő irányításával készül.

A világ, az ember működése érdekel az életünkben, a színpadon és azon túl is. - mondta lapunknak Szikszai Rémusz

- A rendezés mindig érdekelt, de soha nem voltam elég bátor hozzá. Amikor öt éve megalapítottuk a Vádli nevű alkalmi színházi társaságot és minden évben tartottunk egy-egy bemutatót a Szkénében, akkor elkezdtek érdeklődni az előadásaink iránt. Szakmailag visszhangot váltottak ki az általunk játszott darabok és hívtak más színházakba. Mondhatjuk úgy, ilyenkor kicsit divatos lesz az ember, s ennek vagy megbír felelni vagy nem. A színész amúgy is olyan, mint egy kötéltáncos. Szeret a fényben lenni, biztatni, máskor meg nógatni kell, hogy elérje a kellő magasságot. A rendezés magányos dolog, az ember együtt él azzal a teherrel, ha jó az előadás, akkor az mindenki érdeme, ha rossz, az a rendező felelőssége - mondta erről Szikszai Rémusz, akit mindig foglalkoztat a hatalom és az ember viszonya. Nem hisz a direkt politizáló színházban, de szerinte az előadásoknak reagálnia kell az életre.

- A hatalom megváltoztatja az embert. Egyfajta személyiségtorzulással jár, ha valakit mások fölé emelnek és az uralhat többeket. Ez látható az egész történelmünkben. A környezetemben és a saját szakmámban is tapasztaltam mindezt, mondjuk olyanoknál, akik igazgatók lettek. Akadtak, akik meg tudták őrizni a személyiségüket, de ők maradtak kevesebben. A világ, az ember működése érdekel az életünkben, a színpadon és azon túl is. Amikor láthatjuk magunk körül a hatalom kiszolgálásának módjait és a humánum hiányát - hangsúlyozta a színművész, aki legközelebbi rendezésében ezért is szeretne beszélni az identitásról, a köré épülő gyakran álságos nacionalizmusról. Miközben azt is megtapasztalhatta határon túli magyarként, hogy románozzák itthon. Őt ez nem zavarta, de ismer olyanokat, akiket ez bántott.

Egyebek mellett ezért Székely Csaba most készülő teljesen új művét, a Kutyaharapás címűt rendezi meg a Vádli társulattal. A darab kiinduló pontja nem más mint az: a magyar nyelvterület különböző pontjairól összegyűlik több ember, hogy kiraboljanak egy bankot. Akad közöttük zsidó, cigány, román, ukrán, tót, mindannyian magyarok, csak az útlevelük más.

Szikszai Rémusz is nagy utazó. Az elmúlt évben hét hónapot töltött Ázsiában, Thaiföldre költözött a családjával. Gyermeke sok nemzet képviselővel együtt odajárt angol óvodába, ő pedig ismerkedett a kultúrával, az ottani élettel, az emberekkel, a gasztronómiával.

- A világ túl nagy, hogy ne tudjuk mi van a másik felén. Engem egy hely mássága érdekel, megismerni az ottani létezés mozgatóit, kulturális hátterét. Nem a turisztika helyeket, hanem a valódi életet keresem. Szeretek elvegyülni idegen országokban, városokban. Szinte mindig találkozok olyan pincérekkel, akikkel jó haverok leszünk, s tőlük kérdem meg, ők hova járnak. Ezeket a helyeket is felkeresem. Olyan az ember ilyenkor, mint egy felfedező. Amikor dolgozom a színház világában, akkor teljes erővel, maximálisan, minden energiámat megmozgatva koncentrálok egy feladatra. Amikor feltöltődöm, akkor hedonista vagyok, megszáll ilyenkor a nyugalom, kikapcsolódom. Az, hogy az ember ezt megengedhesse magának anyagi kérdés. Azt vettem észre: itthon nem éltünk olyan fegyelmezetten, mint kint, amikor beosztóan kellett egyik napról a másikra terveznünk, hogy mindig maradjon pénzünk - fogalmazta meg Szikszai Rémusz, aki most is tervezi, hogy majd hosszabb időt töltenek megint Ázsiában.

Ám addig, míg ez nem teljesül, marad számára a rendezők színpadi magányossága.

A kötéltáncos színészek életével együtt.

Szikszai Rémusz

1969. február 27-én született Nagykárolyban. 1994-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színész szakán. 1994 és 1997 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház, 97 és 2006 között pedig a Bárka Színház társulatának tagja. Számos budapesti és vidéki színházban szerepelt: Új Színház, Nemzeti Színház, Szolnoki Szigligeti Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Pécsi Nemzeti Színház, Kecskeméti Katona József Színház, Pinceszínház. A Duna Televízió Kikötő című kulturális műsorának műsorvezetője volt. Díjai: Uniter-díj (a legjobb végzős főiskolás produkcióért) a Legjobb együttes színészi munka díja Mrozek Mulatság című előadásért, Kaliszi Nemzetközi Fesztivál (2005) Ararát-díj - Legjobb férfi alakítás díja, Közönségdíj - Bárka Színház (2004).