Szombathy Gyula: "Úgy érzem, mindent eljátszottam"

Veszprém - Így jó, ahogy most van. Mindent eljátszottam, nincs hiányérzetem - mondta Szombathy Gyula, aki a Veszprémi Petőfi Színház My Fair Lady című musicaljében Doolittle szerepét alakítja. Elégedett az életével, pályájával.

– Veszprémben először játszik. Hogyan kapta a felkérést?

– Öt éve Balatonalmádiban lakom. A Radnóti Színházban Bálint András igazgatása alatt játszottam Doolittle szerepét G. B. Shaw Pygmalion című színdarabjában. Amikor hallottam, hogy Bálint András jön Veszprémbe rendezni, felhívtam őt, mondtam, hogy itt vagyok Almádiban, ha volna kedve és lehetősége rá, akkor állok rendelkezésére. Andris megörült ennek.

– Ott prózai volt, itt viszont zenés az előadás.

– Ugyanaz a szerep, de nem gondoltam volna, hogy óriási különbség van a színdarab és a musical között. Részben más a fordítás, részben sűrítve vannak a jelenetek, itt énekelni, táncolni is kell.

– Láttam, hogy már az 1964-ben megjelent, George Cukor rendezte filmmusicalben is szinkronizált.

– Igen. 1964-ben vettek fel a főiskolára, és abban az évben szinkronizáltam. Láttam az 1966-os operettszínházi előadást is, amelyben Básti Lajos játszotta Higginst, később a Pesti Magyar Színházban egy jó barátomat, Agárdy Gábort, akinek ez volt az utolsó szerepe.
– Egy 2014-es interjúban azt olvastam, hogy tervezi a visszavonulást.

– Soha ne mondd, hogy soha. Nem zárkóztam be, alkalomadtán egy-két szerepet elvállalok, de nem mindenáron. Ötvenkét éve vagyok a pályán, szép volt a három év, amit a Thália Színházban, a tizenhárom év, amit a Radnóti Színházban, a tizennyolc, amit a Vígszínházban, a tíz év, amit Sopronban és a hat év, amit Szolnokon töltöttem.

– Mindig társulathoz kötődött. Miként emlékszik vissza a színházakra?

– A fiatalságom, a főiskola utáni pályakezdésem Szolnokhoz kötődött. A Vígszínház volt az igazi színésszé válásom korszaka. Egy fiatalember harmincéves kora körül érik be, amikor már benne is gondolkodnak a rendezők, igazgatók. Az érett kort a Radnóti Színház tizenhárom, tizennégy évéhez kell kötnöm, ötvenéves korom körül. Azt mondják, akkor a legérettebb az ember, agyilag is, fizikailag is. Az életemet végigkísérte a Valló Péter rendezővel való sok közös munka, hiszen az Szolnokon kezdődött, utána a Radnóti Színházban, az Arizonában és Sopronban is folytatódott.

– Melyik színészi korszakot kedvelte?

– Mindegyiket. A színházi munkák mellett rengeteget dolgoztam televízióban.

– Sokan onnan ismerik önt. Vidám jelenetekből, kabarékból, tévéjátékokból.

– Nem beszélve arról, hogy akkor egy tévé volt, az emberek kénytelenek voltak azt nézni. A mi generációnknak az volt a szerencséje, hogy sok játékfilm készült. Amennyiben rajtam múlott, igyekeztem jó feladatokat válogatni.

– A színházban azonban nem csak vidám szerepekben láthatták a nézők.

– Mindenfélét játszottam, szerettem. Soha nem volt olyan gondom, hogy kifogásolták volna, hogy könnyedebb jelenetekben veszek részt, bár a kritikusok egyszer-kétszer megjegyezték. Érdekes, hogy Sinkovits Imrétől, Tábori Nóritól ezt nem kérték számon, pedig ugyanabban a jelenetben játszottam, a Viszket a hátam címűben. Szép volt minden, így volt jó, ahogy volt. Úgy érzem, eljátszottam mindent.

Szombathy Gyula: – Itt sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek az emberek. Nyugodtabb az élet Fotó: Pesthy Márton

– Ez egyfajta lezárása a pályának? Van még szinkron, rádió?

– Tavaly még elvállaltam a Csak színház és más semmi című sorozatot, amit a Thália Színházban forgattak és hamarosan a televízió mutat be, a nézők az elmúlt évben láthatták az első évadot. A rá- diókabaréban már nem veszek részt. Annyit utaztam életemben, elég volt. Itt laktam Almádiban, de Pesten játszottam, nehéz volt este tíz órakor beülni az autóba és hazajönni. Volt egy lakásom az operaház mellett, onnan átmentem a Tháliába, napközben kimentem a szinkronba, forgattam a filmeket, mesejátékokat.

– Miért költözött Balatonalmádiba?

– Ez egy hosszú felkészülés. Negyven évvel ezelőtt kezdtünk Almádiba járni. Lejöttünk üdülni minden nyáron két-három hetet. Nagyon megtetszett a város. Múltak az évek, gondoltam, ha vége lesz a pályának, akkor lehetne itt élni. Fokozatosan érkeztünk. Először volt egy nyaraló, aztán télen is le lehetett jönni, majd egy nagyobb lakás, kicsi ház, aztán azt vettem észre, hogy itt vagyok.

Nekem mindig mennem kellett, mindig tanulnom, mindig egyedül voltam egy pesti vagy vidéki szállodai szobában, távol a családtól. Ezt egyedül nem lehetett végigcsinálni, ez kétemberes dolog. Ahhoz, hogy az ember az általa vélt színvonalat, kondíciót tartani tudja, kellett egy társ, egy feleség a háttérben. Közben nagyok lettek a gyerekek, az unokák is.

– Jól érzik itt magukat? Ismerik önöket?

– Hogyne ismernének! Sokat járok Veszprémbe is. Mindent végigjártunk, az állatkerttől kezdve a koncertekig, kiállításokig.

– Nyilván a színházban is járt.

– Nézőként igen. Itt találkoztam azokkal az emberekkel, akikkel ötven évvel ezelőtt filmekben, televíziókban, nyári szabadtéri játékokon játszottam, együtt töltöttük a fiatalságunkat. A társulat egy része nem volt ismeretlen.

– A mostani csak egy egyszeri alkalom?

– Úgy tűnik. Nagyon élvezem a játékot, aranyos a társulat. És az is jó, hogy Veszprém közel van Almádihoz. Természetes dolog, hogy egy idő után féltem már a hosszú úttól, de az is természetes, hogy egy idő után minden szakmában eljön az a pillanat, hogy az ember megnézi, mit szeretne, mit lehet még elérni. Megalkuvás nélkül, hogy még bírja is.

– Van még olyan szerep, amit szívesen eljátszana?

– Nincs. Én mindent el- játszottam. Persze, hogy az ember fejében megfordul, hogy hátha még ezt vagy azt, de fel kell tudni mérni az embernek az erejét, agyi képességét.

– Ereje van még.

– Igen, úgy néz ki. Salamon Béla bácsitól hallottam egyszer azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, mi van még hátra. Ő mesélte a történetet. Kérdeztem a szabómat: csináltassak még magamnak télikabátot? Művész úr, csináltasson, válaszolta a szabó, csak ne túl drága anyagból. Az embernek tudomásul kell venni, hogy elmúltak az évek, és lehetőleg úgy kellene visszatekinteni a pályára, hogy szép volt, jó volt, és ne teherként élje meg az ember, hogy abba kell hagynia. Azt nem szeretném megélni, hogy a színpadon elfelejtem a szöveget, vagy nem tudom fizikailag megoldani a szerepet.

– Szavaiból úgy hallom, elégedett.

– Mindent meg is tettem érte. Gondoltam arra, ha egyszer megérem az öregkort, nem fogok kuncsorogni. Most nagyon jó, hogy többet vagyok az emberek között. Mikor reggeltől estig dolgoztam, azt sem tudtam, hogyan kell egy bankban, hivatalban vagy üzletben valamit elintézni. Most tudom.

– Felismerik önt?

– Ó, azzal semmi baj nincs. Itt is, Pesten is felismernek. Itt sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek az emberek. Segítőkészebbek. Nyugodtabb az élet. Van időm gondolkozni, feldolgozni a régi emlékeket.

– Mivel foglalkozik még?

– Reggeltől estig csinálok valamit, kevés a huszonnégy óra. Rendszerezem azokat a dolgaimat, amikben szerepeltem, a felvételeket mind eltettem. Így jó, ahogy van. Most úgy érzem, hogy ezt még el tudom játszani, de nem akarom, hogy azt érezzem, teher vagyok másoknak, a színháznak. Nincs semmi hiányérzetem.


Bővelkedik látnivalókban
Osváth Sarolta
Történelmi és gasztronómiai kalandok a Nagykunság „fővárosában”
siker az országos pályázaton / 27 perce
Családbarát díjjal ismerték el Ajka Város Önkormányzatát
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete által kiírt Családbarát önkormányzat díj pályázatán az ajkai önkormányzat sikeresen szerepelt.
Gyász
"Szomorúan szól a kis templom harangja, mert egy feleség és édesanya többé már nem hallja. A jó Istenhez ment, ő hívta el tőlünk, és ez volt az a nap, amelytől mi féltünk. Ő türelmesen várt az Úr hívó szavára, és megnyugodva lépett az örök hazába. Hosszú volt az út, amely most véget ért, megfáradt teste pihenni tért. Végső utadra indulj megnyugodva, szeretetünk elkísér égi otthonodba. Nem leszel ott magányos, odafent már várnak, adj Uram nyugalmat drága halottunknak. Jóságos szívét, dolgos két kezét áldd meg jó Atyám, köszönjük, hogy velünk lehetett egy életen át." Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett, drága feleségem, jó édesanyánk, nagymamánk, dédmamánk MÁHIG JÁNOSNÉ szül. Grób Anna (sokak Náni nénije) életének 89. évében örökre megpihent. Végső búcsút február 25-én 15 órakor veszünk tőle a kisgannai temetőben. Előtte 14 órakor gyászmise a kisgannai templomban. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HEGEDÜS IMRE életének 86. évében csendesen megpihent. Temetése február 28-án 15 órakor lesz a nyárádi temetőben. Szerető családja
"Nem vársz már minket ragyogó szemeddel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De abban reménykedünk, hogy jó helyre mentél, mert te a jónál is jobbat érdemeltél!" Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy OLASZ GYULA 65 évesen csendesen elhunyt. Hamvait 2019. február 27-én 14.30-kor kezdődő gyászmise után 15 órakor helyezzük végső nyugalomra a vaszari alsó temetőben. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy NÉMETH JÓZSEFNÉ szül. Vas Kovács Mária badacsonyi palackozó volt dolgozója 87 éves korában csendesen megpihent. Temetése 2019. február 27-én, szerdán 14 órakor lesz a badacsonytomaji temetőben. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága feleségem, édesanyánk, nagymamánk NAGY LÁSZLÓ KÁLMÁNNÉ szül. Horváth Erzsébet 65 éves korában csendesen megpihent. Végső búcsút 2019. február 26-án, kedden 15 órakor veszünk a kővágóörsi temetőben. Gyászoló család
"Elköltöztél, nem vagy többé, Nekünk mégis élsz örökké." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZABÓ ISTVÁNNÉ szül. Szili Erzsébet 89 éves korában elhunyt. Temetése február 25-én 13 órakor lesz a devecseri új temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, nagyanyánk HEGYI MIKLÓSNÉ 99 éves korában csendesen megpihent. Végső búcsút 2019. február 27-én, szerdán 11 órakor kezdődő gyászmise után veszünk a nemesvitai temetőben. Gyászoló család
"Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SCHRAMLI LAJOS autószerelő 72 éves korában türelemmel viselt hosszan tartó betegségében elhunyt. Temetése 2019. február 27-én, szerdán 13 órakor kezdődő gyászmisét követően lesz a tapolcai új temetőben. Gyászoló család
Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik édesanyánkat POÓR ISTVÁNNÉT utolsó útjára elkísérték, vagy más módon kifejezték együttérzésüket. Gyászoló család
"Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Örökre elmentél, szereteted szívünkben örökké él..." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ANTAL ISTVÁNNÉ szül Tilger Éva 76 éves korában örökre elaludt. Temetése 2019. február 26-án, kedden 16 órakor lesz a kővágóörsi temetőben. Gyászoló család
"Nem fogjuk már elgyengült kezed, Nem simogatjuk őszülő fejed, Nem tekint ránk aggódó szemed. Marad a csend... Mindent köszönünk neked!" Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HARAGA JÓZSEFNÉ szül.: Geri Klára 78 éves korában, hosszantartó beteség után elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2019. február 28-án, csütörtökön 13 órakor lesz a veszprémi Vámosi úti temetőben. A részvétnyilvánítását mellőzését kérjük. Gyászoló család
"Egy évvel ezelőtt, egy februári napon, Kegyetlen volt a sors hozzánk nagyon. Egy váratlan pillanat megállította szívedet, Melyben nem volt más, Mint jóság és szeretet. Te, aki családodért mindent megtettél, Te, aki nem kértél csak adtál, Egy napon mindent itt hagytál. Téged elfeledni nem lehet, Csak letörölni az érted hulló, fájó könnyeket." Fájó szívvel emlékezünk FODOR JÓZSEFRE halálának 1. évfordulóján. Szerető családja
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy VARGA SÁNDORNÉ szül. Varga Rózsa (volt Ősi, Kossuth u. 11. sz. alatti lakos) 2019. 01. 31-én, 94 éves korában visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Kívánságára szűk családi körben temettük el. Gyászoló család
"...Ilyen az ember, Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, S mint fán se nő egyforma két levél. A nagy időn se lesz hozzá hasonló." Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GAZDAG FERENC életének 39. évében örökre megpihent. Temetése 2019. február 25-én 15 órakor lesz gyulafirátóti felső temetőben. A temetés napján 14 órakor gyászmisét tartunk a helyi katolikus templomban. Gyászoló család
"Elment örökre Alakját a homály befödte Vissza se nézett... Mégis itt maradt valami szomorú igézet, valami rejtett szomorú bánat..." Fájó szívvel emlékezünk PUSKÁS ANTALNÉ szül. Szakács Gizella halálának 1. évfordulóján. Szerető családod
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ID. FAZEKAS BÉLA 60 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 2019. február 27-én, szerdán 13 órakor lesz a Vámosi úti temetőben. Gyászoló család
„Küzdöttem értetek szívvel és erővel, De mint a büszke fák, végül ledőltem. Most szívemből kérem tőletek, Szeressétek egymást, mert én már nem leszek…” Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZŐKE LÁSZLÓNÉ szül. Csajági Vilma 71 éves korában türelemmel viselt hosszú betegség után örökre megpihent. Utolsó útjára 2019. március 1-jén 13 órakor kísérjük a veszprémi Dózsavárosi temetőben. Megkérünk mindenkit, akik utolsó útjára kísérik, kegyeletüket egy szál fehér gerberával róják le. Gyászoló szerettei
"Ami neked csend, és nyugalom Az nekünk örökös fájdalom..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SIMONNÉ BARTÓK LUJZA életének 83. évében csendesen megpihent. Utolsó útjára kísérjük 2019. február 25-én hétfőn 13 órakor a Balatonakali temetőben. Gyászoló szerettei
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KOVÁCS GYULA életének 70. évében örökre megpihent. Temetése 2019. február 23-án, szombaton 11 órakor lesz a Papkeszi temetőben. A gyászoló család
"Ő már ott van, hol nincs fájdalom, Örök álmát őrizze béke és nyugalom." Őszinte részvéttel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VASKA MIKLÓS nyugalmazott iskolaigazgató, volt polgármester 90 esztendős korában örökre megpihent. A novai római katolikus templomban 2019. február 25-én 14.15 órakor kezdődő gyászmise után, 15 órakor helyezzük örök nyugalomra a novai köztemetőben. Ezúton mondunk külön köszönetet a Csömödéri Idősek Otthona dolgozóinak az áldozatos munkájukért. Nova Község Önkormányzata
a mítoszokat le kell bontani / 28 perce
Kovács Emőke: A Balaton a magyar tudatban közös nyelvet jelent
Sági Ági
JÁTSSZ VELÜNK! / 28 perce
Most letesztelheted, mennyit tudsz Badacsonyról!
hagyományokat is átvesznek / 28 perce
Küngös a leglengyelesebb falu
Leitner Vera
Tehetséges fejlesztőket várnak / 1 órája
Az Oxford University Press hazánkban nyitott technológiai központot
Közép- és emelt szintű vizsgákra / 9 órája
Érettségire felkészítő alkalmazást fejlesztett két magyar egyetemista
duplázott / 9 órája
Pápai Joci lett a Dal 2019 győztese