Tanítványaitól tanul

Szabó Sándor - vagy ahogy néptáncos berkekben ismerik, Sanci idén pályázta meg először a Népművészet Ifjú Mestere díjat, amelyre egy több mint harminc oldalas szakdolgozatot készített. A nagy megmérettetésre három tánccal készült, amelyek közül az egyik a szakdolgozata témája volt, míg a másik kettőből a zsűri választott.

Sanci 1984 óta táncol, azaz hat éves kora óta. A litéri táncegyüttesben kezdett, nyolc évig táncolt Ertl Pálné Marika néninél, majd utána került Veszprémbe. A veszprémi táncegyüttesek szinte mindegyikében járt. - Emlékszem, amikor elsősök voltunk, Marika néni belépett az osztályterembe és megkérdezte, ki szeretne táncolni. Én feltettem a kezem. Igazából akkoriban azt sem tudtam, pontosan mire is jelentkezem. Édesapám alapító tagja volt a litéri táncegyüttesnek 1959-ben, de mégsem szülői indíttatásra kezdtem el táncolni - mondja Sanci, aki 1998-ban sikeresen elvégezte a C kategóriás néptánc oktatói tanfolyamot, majd 2002-ben a Táncművészeti Főiskolán államvizsgázott.

Kilenc évig főállású néptánc oktatóként dolgozott a Gyermekek Házában és a pápai Tánc-Lánc Művészeti Iskolában. Jelenleg a Kurázsi Táncegyüttes művészeti vezetője, melynek testvére is tagja, valamint a Litéri Zöldág egyik művészeti vezetője, illetve számos óvodás gyermek néptánc oktatója. Az ácsként is dolgozó Sancitól megtudom, nagyon sok embernek köszönheti, hogy még ma is aktívan ropja a színpadon, és tudását immár több éve át is adja tanítványainak.

-  Nagyon sokat számított, hogy már Litéren nagyon jó emberektől, koreográfusoktól tanultam táncolni. Veszprémbe kerülve három évig a Bakony Táncegyüttes tagja voltam, a legtöbbet talán itt fejlődtem. Utána jó pár évig a Kurázsi Táncegyüttesben táncoltam, itt Bodor Dezső Károlytól megtanultam, mennyire fontosak a gyökereink, ő ismertette meg velünk ezt a kultúrát. 

Vitt bennünket Erdélybe, olyan helyekre, ahol még mindig szórakozás szintjén űzik a táncot, ahol a mulatságok hagyományos zenével és tánccal történnek. A Kurázsis évek nagyon számottevőek voltak. Itt ismerkedtem meg legjobb barátommal, a kitűnő táncos Miskey Tamással is, aki jelenleg Veszprém város tűzoltóparancsnoka.

1997-ben elindult egy utánpótlás csapat, amelynek én lettem az egyik vezetője. Amikor a felnőtt együttes felbomlott, az utánpótlás csoportot egyben tartottam.Ők azóta felnőttek, most ők képezik a Kurázsi Táncegyüttes színe javát  meséli lelkesen, hozzátéve, hogy Pintér Katalinnak is sokat köszönhet. Mellette kezdett el néptáncot oktatni Litéren.

Kezdetben ő vitte el mindenféle továbbképzésre. A legtöbbet azonban úgy gondolja mégis tanítványainak, azaz táncos társainak köszönhet. Rengeteget tanult az óvodásoktól elkezdve az általános iskolásokon át a nyugdíjasokig. Az elmúlt tizenöt évben ugyanis minden korosztályt tanított már. - A gyermekeim is sokat segítettek, az ő születésükkel mindig valami újat tanultam.

Például, hogy hogyan viszonyuljak a gyermekekhez, hogyan tanítsam őket úgy, hogy megkedveljék a táncot és az óvodából kikerülve az iskolában is folytassák. Azt a szintet szeretném elérni, hogy a gyermek vigye a szülőt a néptáncra - hangsúlyozza Sanci, aki elmélyült az óvodás néptánc pedagógiában, az ovisokat egy külön világnak tartja.

A kétgyermekes apa végül elárulta, nagyobbik, tízéves fiát, Áront egy évig hordta táncolni. A kisfiú a próbákat élvezte ugyan, de nem szeretne táncolni, amit a szülők így nem is erőltetnek. Ő a veszprémi Kossuth Iskola birkozó csapatát erősíti inkább. A táncos kisebbik, három éves fia, Barnabás azonban teljesen más beállítottságú, ritmusérzéke már most nagyon fejlett.

Ő már a márkói ovisokhoz jár táncolni, elképzelhető, hogy egyszer még édesapja nyomdokaiba lép. Szabó Sándor mellett, Kovács Norbert, Kádár Ignác, Szabó Csaba és Molnár Gábor tudhatja magáénak a díjat.