Tíz éve újították fel a veszprémi várkutat

Szerző: Bándi László

 
Hungler József kiváló helytörténész 1986-ban A török kori Veszprém című könyvében ezt írta: "Az a negyven méter körüli mélység, ami a középkori veszprémi várkútból megmaradt, egy darab különös történelem a város múltjából. Titokzatossága talán jobban kísért, mint bármely más egykorú emléké."

A várhegy életében mindenkor szó szerint az életet jelentette a víz. A várkút keletkezésének idejét a feltárás óta sem ismerjük. Az első adatunk a Veszprém vára 1569-ből származó alaprajza, ahol egy kör jelzi a kutat. A kútból a vizet két fogas hengerkerékkel húzták fel, amelyekről láncokon kettős vödrök lógtak. Miután Tumler Henriknek 1767-ben a Séden lévő úrkút vizét elmés megoldással sikerült a várba feljuttatnia, attól kezdve mellőzték a várkutat, egy ideig derítőként használták, így feltöltődött. Ezért került rá az a felirat, hogy ciszterna.
 
Bennünket is "kísértett" ez a feltáratlan múlt. A várkút káváját 1938-ban újították fel és a fedőkövét is akkor helyezték el, melynek latin szövegű jelentése: "Ez az a város, ahol hajdan a magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak" és akkor tisztelegtek Vetési Albert püspök emléke előtt is.
 
Frastya Györgyék már 1964/65-ben megkezdték a leromlott állagú várkút feltárását. A kezdetleges eszközökkel akkor 24 métertől 30 méterig tárták fel a kutat. Ilyen előzmények után készült el 2002 májusára a várkút teljes feltárásának és felújításának részletes programja. A támogatást kérő levélre közel egymillió forintot utaltak át a felújítási számlára és jelentős természetbeni felajánlás érkezett. A 2002. május 8-i kezdést megakadályozta, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Ásatási Bizottsága csak három millió forint óvadék letétele ellenében adta meg a feltárási engedélyt.

Mivel sem a városnak, sem a szervezőknek ennyi pénz nem állt rendelkezésére, így Lázár György veszprémi támogató biztosította ezt az összeget! Így kezdhették meg 80 szervezet és több száz magánszemély aktív támogatásával 2002. május 22-én a várkút tényleges feltárását.

A feltárást napi nyol órás műszakokban délelőtt és délután is négy-négy barlangász és alpinista végezte Schäfer István Zsolt, a Bakonyi Barlangkutató Szövetség elnökének az irányításával. Egyszerre ketten fértek el az 1,4 méter átmérőjű kútban.

Itt kell megemlíteni, hogy a teljes műszaki irányítást Makrai László ny. geológus mérnök, a Veszprémi Szénbányák vállalati főgeológusa vállalta, míg a felvonó vitlát a vizsgával rendelkező zirci Strasszer Ödön kezelte Reider József támogatásával.
 
Nehéz lenne minden segítő szervezet, diák és felnőtt nevét felsorolni. Egy biztos, csak ilyen önzetlen összefogással, segítséggel valósulhatott meg az országban azóta is egyedüliként kivilágított 40,7 méter mély, karsztvízforrású veszprémi várkút. A várost szerető cégek és egyének áldozatkész munkájukkal hozzájárultak, hogy a harmadik évezred első éveiben eltüntethettük ősi városunk történelmének egy fehér foltját, melyet ma büszkén mutathatunk be a Veszprémbe látogatóknak. 

A több millió forint értékű építőipari tervezést és kivitelezést a Németh Károly vezette. A műemléki szakmai vezetést Rainer Pál, a Veszprém Megyei Múzeum munkatársa irányította, míg a lakatos munkákat Martinek Ferenc készítette el. A kútban talált földtani emlékeket dr. Sümegi Pál, a szegedi egyetem tanára vizsgálta meg. A kávát lezáró fehér homokkövön lévő latin és magyar nyelvű feliratokat Takács Mária szobrász- és restaurátorművész rajzolta.