<u>Egy idő után hazatalálok</u>

- Nagyon hosszú idő után olyan évadom van, amilyet minden színész ba-rátomnak kívánhatnék, amire minden színésznek szüksége van ahhoz, hogy tovább- lépjen.

- A Hyppolit után az Édes Anna című előadásban is jelentős szerepe lesz.

- Előbb Az álszentek összeesküvésében játszom egy érdekes szerepet. A darab rendezőjével, Vidnyánszky Attilával korábban még nem dolgoztam együtt, várom a vele való találkozást. Pályám során nagyon sok erős rendezővel dolgozhattam, úgy hallottam, ő is közéjük tartozik. Az Édes Annában egy általam már ismert és nagyra tartott rendezővel, Valló Péterrel próbálok egy remek szerepben, és úgy tudom, a Régimódi történetben, amit évad végén mutat be a színház, is lesz feladatom.

- Ez a sok szerep le is köti az energiáit, nem kell, hogy más színházban vállaljon feladatot.

- Nem kell pótcselekvéseket találnom, nem kell azzal foglalkoznom, hogy találjak okot magamnak a duzzogásra. Szerződtetési beszélgetésünkben Bujtor István igaz-gató leszögezte, hogy mivel igényt tartanak rám és sokat játszom itt, nem szeretne engem más színházakkal egyeztetni. Ez teljesen érthető. Egyébként nem is szeretek rohangálni. Korábban már beszéltünk róla, hogy színházat csak összeszokott és jó minőségű emberekből álló, önfeledt társulat tud létrehozni; ez az út, amin talán ez megvalósulhat.

- Hallom a hangján, hogy bizakodó.

- Nagyon bizakodó vagyok, a helyzet több mint biztató. Úgy érzem, ha korábban bárkinek voltak kétségei, azok eloszlottak. Egy biztos, egyre többen lesznek, akiket a színház érdekel Veszprémben.

- Beszéljünk a mostani előadásról, amit a rendező már rendezett, de önnek mindenképpen új.

- Ez nem egy remake-je egy másik előadásnak, hanem egy újrafogalmazott darab. Profin adagolt mű, a karakterek adottak, mindegyik szerepnek vannak szabályai, konvenciói. Ha elfogadom az adott karakter konvencióit, azon belül komoly lehetőségeim vannak, hogy a saját eszközeimmel játsszam el.

- Mi a közös Hyppolitban és önben? Vannak-e találkozási pontok?

- Nehéz ezt szavakba önteni, de azt gondolom, a fegyelmezettség, a fegyelmezett mozgás, a mozgás mint karakterteremtő eszköz, azzal én általában kicsit lustábban bánok. Itt viszont nem lehet megúszni, hiszen ennek a szereplőnek a megjelenése, a mozgása, a fegyelmezettsége az egyik leglényegesebb eleme. Nagyon szeretem ezt a nyugalmat ábrázolni, ami valójában bennem is van, ez a kicsit ironikus nyugalom.

- Ez a nyugalom önben is van, de mintha a komédia, vígjáték távolabb állna az alkatától.

- Hogy finom legyek, nem vagyok egy slágfertig kabarettista. Sok vígjátékban játszottam, de nekem mindig keményen dolgoznom kellett, belső igazságokat találnom, szöszmötölnöm a szereppel. Nekem - ahhoz, hogy otthon legyek egy vígjátékban - kicsivel többet kell dolgoznom, mint néhány színésznek, akinél ez könnyebben jön, de egy idő után azért hazatalálok és otthon leszek. Ehhez a szerephez illik az alkatom, itt fegyelmezetten, karaktert felmutatva kell játszani.

- Látta-e a korábbi két filmet, az 1931-est vagy a kilenc évvel ezelőttit, amiben éppen a színház művészeti tanácsadója, Eperjes Károly játszotta Hyppolitot? Át- vesz-e valamit azoktól a szereplőktől?

- Nem tudok utánozni. Öreg is vagyok ahhoz, hogy megpróbáljak színészeket utánozni, példaképeket keressek magamnak. Én nem tudok kibújni a saját bőrömből, fiatal koromban megpróbáltam néhányszor, mindig belebuktam. A saját magam által létrehozott tudással kell eljátszanom a szerepet.