előadás a pápai gyurátz körben

2019.10.02. 20:13

Vallási viszályok a múltban

A Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör szeptember végi összejövetelén Hermann István könyvtárigazgató tartott előadást Pápa város vallásfelekezeti élete a reformáció kezdeteitől, különös tekintettel a 17. század vallási viszonyainak változására címmel az evangélikus látogatóközpontban.

Laskovics Márió

Polgárdi Sándor esperes és Hermann István könyvtárigazgató Fotó: Laskovics Márió/Napló

Fotó: Laskovics Márió/Napló

A 17. századi pápai vallási változásokat nem lehet a 16. századiak nélkül vizsgálni, kezdte előadását Hermann István könyvtárigazgató a Gyurátz Körben, Polgárdi Sándor esperes igei köszöntőjét követően.

– A Szapolyai család földesurasága idején még katolicizmus volt, aztán megjelent Luther Márton szerzetes újító gondolataival. Az egyház nem volt hajlandó beszélni vele. Luther nem akart egyházszakadást, csak a katolikus és az akkor kialakuló protestáns egyház nem tudott megegyezni. Luther és a pápa között még nem voltak alapvető teológiai különbségek, Kálvin János reformátornál már nagyobbak – elevenítette fel.

1808-ban Tóth Ferenc püspök, teológiai tanár írta le először azt, hogy a reformáció az 1520-as évektől folyamatosan erősödött a városban, és Pápa gyakorlatilag 1531 táján már túlnyomórészt reformált volt. Megállapításai, következtetései napjainkig élnek a protestáns helytörténetírásban, és visszaköszönnek a korszakkal foglalkozó tanulmányok lapjain is, tudtuk meg.

Polgárdi Sándor esperes és Hermann István könyvtárigazgató Fotó: Laskovics Márió/Napló

– Szerintük a protestantizmus első igazi támogatója a városban soha nem járt luthe- ránus földesúr, Thurzó Elek országbíró volt, aki Ferdinánd király jóvoltából 1527–1535 között bírta a várost. Tőle szerezte meg 1535-ben a katolikus enyingi Török Bálint. Egyikük sem foglalkozott a városlakók felekezeti hovatartozásával, ám fia, a kálvinista Török Ferenc annál inkább. 1550-es Pápára költözése után üldözték a katolikus egyházat, a zaklatások miatt elköltözött a plébános, s tíz év múlva a ferences szerzetesek is. Török István, a város utolsó földesura apjához hasonlóan a református hit erős támasza volt, 1617-ben heidelbergi mintára felállították a református presbitériumot – idézte fel Hermann István.

Esterházy Miklós a pápai birtokát Csáky László országbírónak adta zálogba. Csáky a katolikus hit megerősítéséért jezsuita papot hozatott, és ide telepítette a pálosokat. Ötven év alatt változott is a város vallási arculata. Esterházy Pál földesúr 1659-ben közös templom- és temetőhasználatot kezdeményezett a protestánsoknál, hiába. Erőszakos hittérítése nyomán 1660-ra kétharmados többségbe kerültek a katolikusok, 1663-ban visszavette a templomot és a temetőt.

A város rekatolizációját Csáky László és az Esterházy család kezdetben a pálos szerzetesek békés munkájával, később Esterházy Pál és Ferenc erélyesebb eszközeivel az 1660-70-es évekre eredményre vitte. Az indulatok sokáig nem csitultak, de a változásokat a városi lakosság többségének katolizálása, az ellentmondást nem tűrő földesúri fellépés, valamint a végvár jelleg megszűnése is segítette.

Lényegében a 17. század végére a folyamatnak visszafordíthatatlan eredménye lett. Később ezt tovább erősítette a református gyülekezet és iskola adászteveli száműzetése. A kiegyezés csak a 19. században jöhetett létre, amikor az új, alsóvárosi temetőben már egymás mellé temetkeztek a katolikusok és a protestánsok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában