versek

2019.04.10. 11:35

Veszprém megyei helyek, amelyek megihlették költőinket

Veszprém megyében élve talán nem is vesszük észre, hogy művészetileg mennyire inspiráló helyen létezhetünk, pedig tájaink változatossága és városaink romantikája már több alkotót is megihletett. Összeállításunkban igyekeztünk olyan helyszíneket összeszedni, ahol költőink születtek, éltek vagy alkottak.

Szauer Annamária

Badacsony, a szerelem színtere

Fotó: pixabay.com

A Balaton

Az ember lelkét nem hagyhatja érintetlenül a balatoni táj, hiszen itt kis területen, szinte az összes romantikus helyszín elemeit megtalálhatjuk: Balatonfüreden a part mentén harmonika szó mellett úgy korozhatunk, ahogyan azt Párizsban tennénk a Szajna partján. Tihanyban és Dörgicsén a francia falvakat idéző levendulamezőn sétálhatunk, a Káli-medence dombjai és szőlőültetvényei között Toszkánában érezhetjük magunkat. A sziklákra épült várak és romjaik az olasz és spanyol tájakat, a víz hullámaival és a felette gyűlő felhőivel a tengerpartokat idézik meg.

Nem csoda, hogy ez az egyveleg több költőnknek is ihletül szolgált.

A balatoni vadregényes romantika
Fotó: pixabay.com

Gárdonyi Géza 1882-ben Devecser elemi iskolájában helyezkedett el segédtanítóként, ezekben az időkben gyakran publikált a Veszprém és Vidéke nevű lapban is. Lenyűgözte a magyar tenger, 1894-ben meg is írta a Balaton című versét.

A Balaton

Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,

égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!

Arcát a hold benned elmélázva nézi,

s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.

 

Leülök egy kőre s elmerengek hosszan

az éjjeli csendben az alvó fa alatt.

Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:

Balatont álmodom s melléje magamat.

Tihany és Balatonfüred

Balatonfüredet a kiváló klímája és a szívkórház miatt már az 1800-as években is gyakran keresték fel hazai és nemzetközi művészek a gyógyulás reményében. Több magyar költő is megfordult itt, többek között Batsányi János, Krúdy Gyula és Ady Endre is.

A tihanyi kikötő, háttérben az apátság Fotó: Balogh Ákos/napló

Életének utolsó éveiben Szabó Lőrinc gyakran pihent a Balatonnál, barátai házában. Szívesen időzött Balatonfüreden valamint az Ábrahámhegyen is, késői lírájára nagy hatással volt ez a környezet. Sajnos rossz emlék is kötődik a térséghez, ugyanis első szívrohama itt érte. Az északi part fővárosa mellett Tihany is központi helyet foglalt el az életében, több verset is szentelt a településnek.

Tihany

Fejedet ölem, csókunk a Bakony,

rejtettük egymást, gyönyör s fájdalom.

 

Én? Hogy nem látok a szívedbe. Te?

Azt, hogy már nem gondolsz valamire.

 

Bolond éj jött; őr hold, sötét Bakony;

s másnap Tihany és boldog Balaton.

 

Tihany igaz szeretőknek való.

Égbe ölelt kék karjával a tó,

 

s jártuk a vetést, szedtünk pipacsot,

sirály suhant, a tündér álmodott,

 

s hogy már elnémult az éji tücsök,

szemedben még hét csillag tündökölt...

 

S ma is... Mért vagy hát megint szomorú?

Nem boldog így ez a túlboldog fiú!

 

Új alkony gyúl... Sírsz? S ne tudnád, miért?

Nézd: sellő úszik a könnyeidért!

 

Hogy csókolsz! Vége? Vagy talán szeretsz?

Még a boldogság is rettenetes.

Csokonai Vitéz Mihály, a felvilágosodás korának egyik legkiemelkedőbb magyar költője – Szabó Lőrinchez hasonlóan – szintén kedvelte a két balatoni települést. 1803-ban Balatonfüreden írta meg híres elégiáját, A tihanyi ekhóhoz címmel.

A tihanyi ekhóhoz (részlet)

Óh, Tihannak rijjadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közűl.

Ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe űl.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztúlt reményén

Egy magános árva szív.

Egy magános árva szív.

 

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek

A boldogság karjain,

Vígadoznak a kies Fürednek

Kútfején és partjain;

Addig én itt sírva sírok.

És te, Nimfa! amit én nem bírok,

Verd ki zengő bérceden.

Verd ki zengő bérceden.

Sümeg és Badacsony

Gondolom sokakban felvetődik a kérdés, hogyan került egymás mellé a címben közölt település és a tanúhegy. Habár nincsenek annyira messze egymástól, hiszen Sümeg a Bakony dombjai között, a Badacsony pedig a Balaton-partján helyezkedik el. A közös nevező Kisfaludy Sándor a magyar romantikus líra egyik meghonosítója. A költő 1772-ben Sümegen látta meg a napvilágot egy nemesi családban, majd Győrben nevelkedett. 1792-ben szülővárosában megakadt a szeme egy tizenéves lányon, de csak két évvel később, egy badacsonyi szüreten ismerkedhetett meg vele. A hölgy Szegedy Rozália volt, akivel szerelemre is lobbantak, ám a leánykérésre az ifjú költő nemleges választ kapott. Évekkel később – nem kis családi viszály ellenére – mégis egybekeltek.

Badacsony, a szerelem színtere
Fotó: pixabay.com

Szerelmükre emlékezhetünk a badacsonyi rózsakőnél, amelyen a hagyomány szerint a költő szokott üldögélni. A népnyelv szerint tőle ered a kőhöz kapcsolódó legenda is:

„Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni.”

Kisfaludy és Szegedy szerelméről több vers is íródott, többek között a Csobánc című alkotás:

Csobánc (részlet)

Ülj mellém a kandallóhoz,

Fel van szítva melege,

Csobánc-várról, Édes-kedves,

Ím! halljad, egy agg rege:

Mult szüretkor Badacsonyon

Ezt Múzsámtól vettem én,

Egykor, midőn magam bolygék

A hegy szirtes tetején.

Sok történt ott, amiolta

E pompás hegy földjébe

Szöllő s gyümölcs ültetődvén

A vadonnak helyébe,

Esztendőnként sok úri nép

Gyűl oda a szüretre: –

László s Rózsa szerelmök is

Ott kelt e bús esetre.

Szép, jó, s vitéz volt a kedves,

Nem csak Vasban, Szalában

Volt legelső, – nem volt mása,

Mátyás birodalmában;

Termetének annyi éke

Nem volt minden kelleme;

Bő értéke, híres neme

Nem volt minden érdeme:

Veszprém

A kulturális életre soha nem lehetett panasz a megyeszékhelyen: számtalan művész kezdte vagy folytatta itt a pályáját, többek között Endrődi Sándor, Ányos Pál, Batsányi János és Ihász-Kovács Éva is. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen az ihletért nem kell messzire menni: a várost kettévágó látványos völgy, a fölénk magasodó vár és a barokkos épületek romantikája önmagukban is inspirálóak.

Ebben a városban minden megvan

Cserhát József 1915-ben Balsán született egy cselédsorban élő családban. Nagy hatással volt rá Batsányi János és felesége életútja. Fiatalon kezdett írni, a háború után az Élet és Irodalomban és Kortársban is publikált. 1957-től három éven keresztül vezette a tapolcai könyvtárat, majd a Veszprémi Napló kulturális rovatának vezetője lett. Szorosan kötődik a népi írókhoz. Munkássága előtt tisztelegve alakult meg először Veszprémben, majd Budapesten a Cserhát Művész Kör. Több díjat is alapítottak az emlékére.

Az Új születése

Ha találkoznak a mutatók

a könnycseppfényű óralap alatt

Mindig csak egy pillanat a csók

Egy fővesztésre ítélt Pillanat

Ha találkoznak olyan az mintha

Két élével előbb csak lassan

Zárul az olló és odafönt a

Másodperc nyakán összecsattan

Olyan az mintha sorsa elől menekülve

Két reszelő morzsolna szét

Egy régi csillagot

De fent a fekete tizenkettesen

Két mutató egymásra fektetett

pallosa enged

Új csillag ragyog…

Éljen a költészet Veszprém megyében is

Úgy érzed kihagytuk a kedvenc helyedet? Mit tehetsz te azért, hogy több helyszín is kötődjön a költészethez? Egyszerű a feladat, április 11-én, a költészet napján posztolj te is verset az utcán, vízparton vagy a munkahelyeden! Ha megtetted, fotózd le és küldd el nekünk a [email protected] címre!

Volt aki már meg is tette:

Fotó: veol.hu
Fotó: veol.hu

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában