Kultúra

2015.05.31. 15:25

Veszprémi irodalmi unikumok

Veszprém – Sokszor nem is tudjuk, milyen kincseket birtokolunk, milyen értékek vesznek körül bennünket. Irodalmi unikumok. Jelen esetben háromról szólok, melyek kapcsolódnak egymáshoz.

Müller Anikó Hanga

Olaszul és magyarul

Tamás-Tarr Melinda – Dr. Tarr György jogi professzor, nemzetközi jogász akadémikus lánya – neve ismerősen cseng városunkban. 1977-ben lapunknál volt újságíró gyakornok, majd több iskolában tanított. Magyar-történelem szakos tanár, tudományos történész újságíró, irodalomkritikus, műfordító. Olaszországban él, a Ferrarában tizenkilencedik éve kéthavonta megjelenő Osservatorio Letterario című nonprofit periodika alapító főszerkesztője, kiadója. Időtálló kulturális hidat épített Magyarország és Olaszország között, megjelentetve irodalmi műveket, tanulmányokat, kulturális témákat, eseményeket eredeti nyelven, és fordításban. Gondozásában mintegy hetven könyv készült a két kultúra neves képviselőiről, olasz és magyar nyelven. Az Osservatorio Letterario századik számának ünnepibbé tételére 2014-ben jelent meg kiadásában egy hatszáznegyven oldalas antológia. Tamás-Tarr Melinda célja, a tehetséges szerzők alkotásai által a szellem gazdagítása. Vallja, „a kultúra a lélek mannája, mint a hívőnek a vallás, hiánya az emberi civilizáció elsivárosodását jelenti". Verset, prózát, esszét, tanulmányokat egyaránt ír magyar és olasz nyelven. Több antológiában és önálló kötetben jelentek meg munkái, melyekért számtalan irodalmi és művészeti díjat kapott Olaszországban. Hazánkban minta elfeledkeztek volna róla, nem követik munkásságát. Pedig büszkék lehetünk rá. Hatvanéves születésnapján, harmincéves olaszhoni magas szintű szakmai munkájáért 2013-ban az Olasz Köztársaság Érdemrend Lovagjává avatták.

Csaba Ferenc – kezében az Osservatorio Letterario és az antológia – nagyra becsüli Tamás-Tarr Melinda kulturális misszióját.

Veszprémi irodalmi szál

Tamás-Tarr Melinda Királynék városa címmel publikálta az antológiában versét Veszprémről. A közelmúltban, mind a folyóiratban, mind a gyűjteményes ünnepi kiadványban megjelentek Cs. Pataki Ferenc versei. A veszprémi Pro Meritis díjas költő számára – aki ugyan magát soha nem nevezi költőnek – a publikáció egyfajta lelki békét jelent. Arra büszke, hogy tudós elmék, művészek, irodalmárok befogadták, úgy véli, írásai megjelentetésével ők emelték azokat költészetté. Dr. Márfi Gyula érsek úr értékelése szerint Cs. Pataki „kozmikus" filozofikus gondolatai széles spektrumon mozognak, jellemzi az elégikus hangulatrögzítés, költeményei hittel telítettek. Az olasz szerkesztőasszony így ír: „az egyre kaotikusabbá és istentelenné váló világunkban kimondottan jóleső, lelkileg felemelő érzés volt számomra Credo című nyolcvankét nagy horderejű versét magába foglaló kéziratgyűjtemény, mely nagyböjti időszakhoz illő lelkigyakorlatoknak is beillő magasztos, mélyen elmélkedő, elgondolkoztató élményt jelentett számomra. Verseit olvasván rádöbbenünk végtelen kicsinységünkre, nyomasztó porszemnyi mivoltunkra, s ez a felismerő rádöbbenés szinte felébreszti bennünk a megtérés és a bűnbánat-bűnbocsánat vágyát. Nem érzéketlen az elesettek problémáival szemben sem. Hangot ad történelmi-, társadalmi-, szociális tragédiáknak, a hitvesi szerelem-szeretet érzéseinek. Teret enged verselésében – amely kozmikus teofánia-költészet – az öregedés, elmúlás, a túlvilági lét gondolatvilágának ".

Radnóti Miklós nagyesztergári kötődése

Cs. Pataki Ferenc Ányos Pál szülőfalujában, Nagyesztergáron látta meg a napvilágot. Ebben a kis bakonyi faluban töltötte el a Radnóti Miklós, a boldog szerelem és hexameterek tudója, az 1944. november 4-i éjszakát, lerogyva egy pajtában, az erőltetett menet végéhez közeledvén. Akkor, ott még ne ismerték, de visszaemlékezve Cs. Pataki megrendülten idézi fel ezeket az órákat Az ixedik stáció című versében. „A céltalan vánszorgásba a keresztet nem a válladon, a szívedben hordtad. Hajnalban indultatok golgotád felé, hogy aztán tarkólövéssel a razlednicák és az eclogák csendje végleg rád omoljon. A sírgödör szélén a szemed utoljára beitta a fényt, hogy a végső-képalkotás őrizze a „Nem tudhatom" állomásait."  A veszprémi költő Pintér Tibornéval elküldte Radnóti Miklósné Gyarmati Fanninak, nem sokkal Fifi néni halála előtt a Vár Ucca című irodalmi folyóiratban megjelent versét, aki nagy szeretettel szignálva visszaküldte a kísérőlevelet, melyet a Művészetek Háza őriz, kultúrtörténeti emlékként. A veszprémi költő elmondta, egykor kisdiákként könnyes szemmel szavalta a Nem tudhatom sorait, most pedig a költő felesége elismerését érdemelte ki. Neki ajánlotta a Duna-parti cipők ihlette Memento Mortis című költeményét, melyet a költőóriás felesége meghatottan fogadott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!