2009.10.30. 13:40
Friss, ropogós lemezek - Tankcsapda, Chris Rea és R.E.M.
Napló - Sok százezer hallható szomorkodik a két fő kereskedelmi rádió elnémítása miatt, (a többi meg örül) lényeg a lényeg: eljött az ideje, hogy felfrissítsük a lemezgyűjteményünket. Mi most ajánlunk nektek három jó kis albumot.
Tankcsapda – Minden jót (Alexandra Records)
Három év nagy idő, márpedig a legutóbbi, Mindenki vár valamit című stúdiólemez óta ennyit kellett várni a népes Tankcsapda tábornak, hogy új dalokat tartalmazó korongot vehessen kézbe Lukácséktól.
Nos, ha ennek okán valaki elementáris erejű zúzást várt a debreceni triótól, annak csalódnia kellett.
A 12 dalt, köztük a már megjelent Köszönet Doktor és Mire vagy kíváncsi című szerzemények, rejtő korong ugyanis a hőskori Csapdát idézve igencsak "rákenrollosra" sikeredett.
Ugyan a nyitó, s ars poeticának is felfogható Csapda vagyunk még erős középtempós zúzás, a címadó Minden jót már a punkos darálás mellett már fülbemászó dallamokkal operál.
Aztán sorban jönnek a csajozós, bulizós slágerek (Kóla, jég és whiskey, Keverék) Lukács mester megszokott kiváló szövegeivel, amelyek három hallgatás után rágógumiként ragadnak az ember fülébe.
Ha már a szövegeknél tartunk, érdemes megemlíteni a lemez egyik csúcspontjának is könnyedén titulálható (Lax)
Jön majd egy gép című nótát, amelyben elhangzik a később minden bizonnyal szállóigévé érő "A fejem az tele van néha a rock n’roll-al " kezdetű sor.
Persze nem feledhetjük a Gyűrd össze a lepedőt című ’92 opuszra reflektáló Új nap vár névre keresztelt szerzeményt sem ("A hüvelyujjam már rég nem mutat az égre, a csizmámról is lekopott már a por").
Összességében elmondható, hogy a Tankcsapda ugyan a világot újra nem fogja megváltani ezzel az albummal, ám a honi mezőnyt alaposan verve tisztességes munkát tettek le az asztalra, azaz 20 év után is jogosan jár nekik a riszpekt. 10/8
Still so far to go... The best of Chris Rea (Warner Music Hungary)
Kicsit csendesebb vizekre evez az, aki Chris Rea best of albumát hallgatja. Az ír-olasz származású muzsikus zenei pályafutásának legismertebb dalaiból készült válogatás album két új felvétellel jelent meg dupla CD-n a napokban.
A jellegzetes búgó reszelős bluesos hang igazán kellemes társaság. Én jópárszor végighallgattam az albumot, hol munka közben háttérnek, hol reggeli készülődés közben, de jól szólt a kocsiban is.
Semmi fakszni, úúmegááá, a fickó csak teszi a dolgát: gitározik, énekel. Valahogy nagyon nem is kell több. És persze a két cédén rajta van minden, amit szerethetünk tőle: a Fool (If you think it's over), a Diamonds, a Loving you, a Josephine, a Looking for the summer, a The road to hell, a Julia, a nagy kedvenc The blue cafe, vagy éppen az Easy rider, a New Times Square vagy a Valentino.
A speciális formátum, deluxe digi-pack csomagolásban, terjedelmes booklet-tel kerül bolti forgalomba és egyben lehetőséget ad exkluzív tartalmak eléréséhez is. Szerintem ajándéknak is szuper. 10/10
R.E.M. Live at the Olympia
Itt van aztán egy másik műfaj másik kultikus képviselője az R.E.M. A Live at the Olympia CD-n és speciális változatban 2 CD + DVD-n most jelent meg szintén a Warnertől.
A hanganyag felvételei 2007-ben készültek Dublinban, koncertet megelőző próbákon, melyek öt napon keresztül tartottak.
Az 1981-ben alakult amerikai együttes első kislemeze, a Radio Free Europe megjelenésével kezdődött az amerikai rockzene visszatérése az underground stílushoz.
A dublini koncertről kiadott cédé 39 dalt tartalmaz, köztük a Letter never sent, a Mr Richards, a Houston, az On the fly, az I'm gonna dj, a Circus envy, a These days, a Little America, a Disguised, a Wolves, lower, a Romance vagy éppen a Gardening at night. Nekem nem feltétlenül jön be mindegyik dal, de ez nem jelent semmit ,mert aki igazi rajongó, annak egészen biztos tetszeni fog. 10/8