Kicsit a szívüket is Buzán hagyták

A Mezőség szívében fekvő, gazdag néptánc hagyományáról neves településen a helyi és környékbeli táncokon, népdalokon kívül népi mesterségekkel is megismerkedtek a fiatalok, volt fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, kürtöskalács- és csutkababa készítés, fogathajtás, tájékoztatta lapunkat Vastag Richárd a művészeti csoportok szakmai vezetője.

(Fotó: Rák Gergő)

A kis falu elzárt település, a mai napig mentes a nyugati modernizációtól. Tiszta, őszinte emberek lakják, teli szeretettel. Az első tábort hat évvel ezelőtt szervezték, az anyaországból indult kezdeményezés alapján, célja a buzai fiataloknak saját falujuk táncának visszatanítása volt. Az oktatók évek óta Gémesi Zoltán, a felvidéki Szőttes Néptáncegyüttes művészeti vezetője és párja, Balta Aranka. zenélt Salamon Ferenc prímás, Fekete Antal Puma, Soós András, Soós János és Salamon Soma nagybőgősök. Jelen volt Enyedi Ágnes, a Magyar Állami Népi Együttes népdalénekese, Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett népzenekutató pedig baráti üdvözletét küldte a táborlakóknak.

Eke Pálné született Simon Mária buzai népdalokat énekelt a néptánc tábor fiataljainak (Fotó: Rák Gergő)

A szállás családoknál volt. Délelőtt és délután folyt az oktatás, esténként a helyiekkel közös táncház volt. Eke Péterné talán a legidősebb kincsér a faluban, bár egészségi állapota nem a legjobb, elment énekelni a gyerekeknek, mert ahogy ott mondják: „má’ érzem, de mit van mit csinálni.” A buzai bíró – polgármester – Cégér István megköszönte az anyaországi közösségek segítségét. Példaértékű, hogy a veszprémi és litéri táborozók az utazást, némi szponzori hozzájárulás mellett, önerőből, szülői támogatással finanszírozták. A tábor végén a résztvevők bemutatták a tanultakat, majd hajnalig táncház ás mulatság volt, melyen szinte az egész falu apraja-nagyja részt vett. – Kicsit a szívünket is Buzán hagytuk és jövőre is tervezzük a részvételt, zárta a beszámolót Vastag Ricsi.