Lóerő

2011.07.15. 14:49

Tornacipő autóért cserébe

Alig volt húsz éves, amikor egyéniben világbajnoki aranyat szerzett Mechelenben, majd Szöulban a négyes tagjaként felállhatott a dobogó legfelső fokára. Sportvezető, majd edző lett, tanítványai a jelenben szinte minden világversenyen győzedelmeskednek. Sokat van úton, az autó számára elengedhetetlen eszköz. Ugyanakkor közli, mindig öreg kocsikkal járt, soha nem érdekelte, ha a környezetében élők folyamatosan cserélgették verdáikat.

Horog László

Azt mondja, az 1985-ös esztendő döntő jelentőségű volt az életében, előbb megszerezte jogosítványát, majd világbajnok lett, a semmiből robbant a felnőtt elitbe. Autót vásárolt, igaz, nem a győzelem után járó prémiumból, olcsón jutott hozzá első járművéhez, egy Skoda S100-ashoz. Egy haverjával cserélte el, egy tornacipőt adott érte.

- A srác nagyapja használta előzőleg, de neki már nem kellett, odaadta az unokájának, a barátomnak viszont nem volt jogosítványa, meg a vezetés sem érdekelte. Mondta, egy menő lábbeliért megkapom. Már akkor sem komoly értéke ezeknek a típusoknak, én viszont örültem neki, nagy dolognak tartottam, hogy saját négykerekűvel rendelkezem. Nagyon öreg volt az autó, fél évig használtam, aztán bevittem a roncstelepre. Aztán vásároltam egy használt, több mint tíz esztendős, 1200-as Ladát, ami hosszú éveken át volt a birtokomban – mondja Csipes Ferenc.

Amikor közbevetem, hogy két évtizede én is toltam a Kisstadion bejáratánál, ugyanis lemerült az akkumulátora, Csipes nevetve teszi hozzá, ez valóban előfordult néhányszor, amúgy szeretettel gondol ezen járművére, végtelenül megbízható volt, alig akadt vele problémája. Túl azon, hogy szerette az „öreg romokat”, meg sem engedhette magának, hogy komolyabb, nyugati autót vegyen, ugyanis építkezett, ami el is vitte a sporttal megkeresett pénzeit.

- A nyolcvanas évek végén néha eljátszottam a gondolattal, milyen lenne egy keleti, de új autóba ülni, aztán elhessegettem a gondolatot. Nyomasztónak éreztem, hogy éveket kellett várni a legegyszerűbb típusokra is. Inkább vettem egy használtat. Az 1200-as Ladát eladtam, majd megvettem apósom ugyanilyen típusú, de fiatalabb autóját, ami akkoriban volt nyolc esztendős. Praktikus döntést hoztam, bőven volt hozzá alkatrész, bármelyik szerelőműhelyben gyorsan megjavították, valamelyest én is értettem hozzá, a kisebb dolgokat meg tudtam csinálni. Közben anyagilag megerősödtünk, a nejem megkapta az általam használt kocsit, én meg vettem egy hároméves Samarát. Ez már korszerűbb volt, jobban ment, az igényeimnek megfelelt. Három év után váltam meg tőle.

Aztán következett egy kétéves Volkswagen Golf 3-ast, az első autóm, ami elfogadhatónak számított akkoriban. Előzőleg összesen másfél évtizeden át ragaszkodtam a szovjet ipar gyöngyszemeihez, ugyanennyi idege immár a németek által gyártott járműveket favorizálom. Később Golf Trendet vásároltam, tíz esztendeje pedig egy VW Passat kombit, amit azóta is használok. Immár tizenhárom múlt. Már akkoriban is rohamosan estek az autók árai, én a közel kétéves négykerekűt feleannyiért vettem, mint az első tulajdonosa, pedig amikor beleültem, olyan érzésem volt, mintha új kocsiba szállnék. Megszerettem, azóta meg sem fordult a fejemben, hogy megválok tőle.

46 éves vagyok, ebben a korban sok férfi bizonyos testrészeinek hiányosságait az autója méretével igyekszik pótolni, szerencsére én még nem tartok itt. Az autó számomra nem státuszszimbólum, hanem munkaeszköz, aminek az a dolga, hogy kiszolgáljon, elvigyen a célállomásra. Csak mosolygok, amikor új autóval rendelkező honfitársaim azon idegeskednek, hogy a drága kocsival ne történjen semmi, attól rettegnek, mikor lesz rajta az első horpadás, karcolás, én nyugodtan beparkolok bárhova. Ha valami ügyetlen sofőr meghúzza az oldalát, az sem zaklat fel különösebben.

A kajakozáshoz szükséges eszközök, a lapátok, egyéb felszerelések jól elférnek benne, ha a csapatommal hazai edzőtáborba, vagy versenyre utazunk, a vonóhorogra akasztom a kajakszállító utánfutót. Ez az első kombi autóm, ha majd valamikor megválok tőle, akkor is ilyet vásárolok, csak fiatalabbat. De ez egyelőre nem téma, inkább költök rá évente 100-200 ezer forintot, ugyanis öregszik, ezért bizonyos dolgokat cserélni kell rajta. Viszont még soha nem hagyott ott sehol, bármilyen alkatrész meghibásodott, haza tudtam vele jönni, illetve eljutottam az első szervizbe.

Balesetem nem volt soha, mindössze néhány, kisebb koccanás. A száguldozás soha nem volt jellemző rám, ahogy idősödöm, még inkább megfontolt vagyok. Egyre kényelmesebben közlekedem, inkább elindulok tíz perccel előbb, hogy stresszmentesen odaérjek valahova. Semmi görcsölés, gurulok kényelmesen.

 

 

Mivel nem csak itthon, az egész világon jelenleg a legsikeresebb, női versenyzőket felkészítő kajakedző – tanítványai szinte mindenütt nyernek, ahol, elindulnak -, a MOB jóvoltából nemrég egy Suzuki Swiftet kapott használatra a londoni olimpiáig. Azonban ezt többszörös világ- és Európa-bajnok lányára, Tamarára bízta, ugyanis azt mondja, nem fér el benne, gyermeke viszont kimondottan örült a lehetőségnek.


Olimpiai bajnok kajakos

Csipes Ferenc 1965. március 8-án született Budapesten, első edzője a későbbi sikeredző, majd szövetségi kapitány, Angyal Zoltán volt. A nyolcvanas évek derekán háromszor választották a legjobb magyar kajakosnak, pályafutása csúcsát az 1988-as olimpia jelentette, a Csipes, Gyulay, Hódosi, Ábrahám összeállítású négyes magabiztosan diadalmaskodott. Négy évvel később, Barcelonában a németke mögött ezüstérmes lett a négyessel, majd ugyanez volt a koreográfia Atlantában is. Az 1996-os játékok után bejelentette visszavonulását. Az ötkarikás játékokon az arany és az ezüstök mellett bronzzal is rendelkezik, a világbajnokságokon, különböző távokon nyolcszor bizonyult a legjobbnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!