Megyénkben is egyre öregebb járművekkel közlekednek

Dübörög az új autók eladása, olyannyira, hogy évtizedes csúcsokat döntögetett a tavalyi évben. A 15 százalékos növekedés 158 ezer nulla kilométeres kocsi gazdára találását jelenti, mégsem javult tőle a helyzet, mert ezzel párhuzamosan a hazai személygépkocsik átlagéletkora, ugyanúgy a tavalyi évet vizsgálva, elérte a 14,4 évet. Ez utóbbi adat 2018-ban még csak 14,2 volt.

Az ok, hogy miért is emelkedik a gépjárműpark átlagéletkora az újautó-eladások rekordjával párhuzamosan, nem más, mint az, hogy közben töretlenül vesszük a külföldről behozott öreg autókat. Talán nem is jó szó, mert nem is annyira töretlenek, de egy biztos, hogy nem fiatalok. Vagy előrehaladott koruk miatt, vagy a korábbi sérülések, törések vagy éppen a velük megtett kilométerek százezrei miatt adják el nyugaton olyan olcsón, hogy azt még megéri behozni, lepapírozni, forgalomba helyezni, illetve leműszakiztatni. Tavaly 158 ezer új autót vettünk az országban, de közben 156 ezer használt kocsit is. Az adatok majdnem megegyeznek, sőt az új több, mint a régi, ám ez nem segít a géppark öregedésének megállításában, ugyanis a behozott jószágok 60 százaléka 10 évnél is idősebb.

A rendszerváltás idején is egyik nyugati verda jött a másik után, sőt sokan kifejezetten ebből éltek. Specializálódtak egy-két márkára, és nagy tételben hozták be a kiszuperált nyugati járműveket a szerencsésebb helyzetű európai államokból. A jobbakat forgalomba helyezték, a sérültekből donor lett. Akkor nagyon megérte, mert hatalmas volt rá a kereslet, hiszen a Merkur udvarán már nem volt kocsi, az autószalonban meg még nem volt, mivel szalon se nagyon volt. Most, amikor sok új autót veszünk, sok páréves használtat is be lehetne szerezni, nincs hiány a piacon, mégis reneszánszát éli a használtautó- és donorbehozatal.

Talán szemléletváltásra is szükség van, de tisztánlátásra mindenképpen. Ha az eladásra felkínált nyugati autó gyanúsan olcsó, az nem azért van, illetve nem csak azért van, mert olyan nagy ott a jólét, hanem azért is, mert ott komolyan veszik és komolyan szankcionálják a környezetszennyező járművek forgalomban tartását. A könnyen elkerülhető pluszköltségek, bírságok miatt és a környezettudatos gondolkodásnak köszönhetően a tulajdonos mindent elkövet, hogy akár jóval áron alul, de megszabaduljon az autótól.

Az ezzel kereskedők lecsapnak a kocsikra, majd eladják Magyarországon. Van olyan vevő, akinek szerencséje van. A többi pedig, miközben öregíti a magyar gépparkot, szennyezi a hazai levegőt is, ellátja pénzzel és feladattal az alkatrész-kereskedőket, és végül, de nem utolsósorban megrökönyödik, mikor a szinte családtagként szeretett pénztemetőről a családtagként tisztelt autószerelő elárulja, hogy vagy háromszor annyit futott, mint amennyit a vétel idején mutatott az óra.