Mentünk egy kört a közúti mérnökség hómarójával

Varga József lámpakarbantartással és -üzemeltetéssel foglalkozik a veszprémi mérnökségen. Ott, ahol megnéztük azt a hómaró ZIL-t, ami az ő gépe.

– Ez egy ZIL hómaró. Egy igazi gépszörnyeteg! – mondja mosolyogva a monstrum mellett. – Ez már az újabb, ezen már van szervó, és már nem harckocsi-, hanem egy Rába motor. Józseftől megtudtuk: a hómaró nem erős, vagy inkább „nem úgy erős”. Rendkívül stabil munkagép, amihez persze megvan a súlya is.

– Nem egyszerű vele közlekedni – fogalmaz. – A másik hómaró? Az nagyon nehézkes, szovjet tankmotoros. De egy kívülálló még a szervóssal sem nagyon bírna.

A hómaró egyik fő része a maródob elöl. Mindehhez viszont nem árt tudni József szerint, hogy az a gép, amelyet mutat, nem külön motoros, merthogy van egy olyan marójuk, aminél külön motor hajtja a marórészt.

– Ebben itt kardánhajtással jön a motortól előre, a dobhoz – mutatja. – Megbízható járgány. A Bakonyban szoktuk bevetni, az a fő cél, ha olyan idő van. Erre legutóbb 2013 márciusában volt példa, de a téli időszakban menetkész állapotban várjuk a bevetést.

A gépszörnyet a szerelők minden évben átnézik, ugyanúgy műszaki vizsgázik, mint minden forgalomban lévő jármű. Varga József szerint motorikusan semmi baja, a hajtáslánca is rendben van.

– Legutóbb egy hónapja a gépszemlén volt beindítva – mondja.

A marórészéről amúgy azt kell tudni, hogy egy kuplungon keresztül kardánhajtással kapja a hajtást a dobrésze. A marófejen van a kidobókürtő, amin „fújja” a havat. Ez két részből áll: van a marórésze, a két csiga, ami a havat marja.

– Itt van ez a ventilátor, ami dobja, fújja ki a havat. Ezt lehet változtatni, hogy adott esetben az út melyik részén dolgozunk – mutatja a szakember, aki kiemeli: attól függetlenül, hogy milyen régi a gép, nincs gond a technikával. Hogy milyen régi? József 40-45 évet mond.

– Jó fűtése van, azaz megfagyni sem lehet benne. Bent van egy elektromos ventilátoros fűtés is – később, felkapaszkodva a pilótafülkébe, erről mi magunk meggyőződünk. Viszont nagyon hangos. Az utazósebessége 45-50 km/óra, ám ez munka közben jóval kevesebb. 10-15 km/órás sebességgel lehet vele marni.

– Nagyon biztos jószág, ezzel még kint nem maradtunk! – jelenti ki a veszprémi hómaró kapitánya. 2013. március 15-ét nem feledi Varga József. – A legnagyobb problémát az út megtalálása jelentette – eleveníti fel a sokunk által ismert napot. – Találd meg az utat, marj, ne ess le és be. Az elég kemény volt! Nem játék! Akármilyen monstrumnak tűnik a gép, ha lemész az útról, behúzza magát az árokba, és onnan bizony nem szednek ki.

Néhány perccel később fent vagyunk a ZIL hómaró pilótafülkéjében. Egészen elképesztő kinézni a szélvédőjén. „Ez egy állat!” – mondom egy kicsit hangosabban Józsefnek, mert remeg a kasztni és hangos a motor. József rám néz: – Ugye? – kérdez vissza mosolyogva.