Mi lehet a Balaton-felvidéki Stonehenge titka?

A Káli-medence déli kapujában, a Kővágóörs melletti kis dombon, a Kornyi-tó partján állnak azok az alakok, akik vigyázó tekintetükkel „belátják” a távoli tájat is. A dombról széttekintve a környező öt falu hét templomtornya látható. A szoborcsoport értelmezését misztikus homály fedi, egy ilyen rejtélyt pedig jószerivel csak mint definíciós kísérletet érdemes vizsgálni. Ekként három fő szempontot kell megvizsgálnunk: az összetételét, a szimbólumrendszerét és a hozzá fűződő viszonyt.

Veszprémi Imre 1986-ban, acélcsőből és mészkőből készült – 240, 280, 340 és 360 centiméteres – Emberi komédia nevű, négyalakos kompozíciójának figurái a tó melletti kiemelkedő domb tetején fürkészik a horizontot. A Veszprém megyeiek a káli Stonehenge néven emlegetik, hiszen a domb tetején áll, robusztus, körkörösen helyezkedik el, és kőből van, tehát az analógia adott. Összetételében tehát, vagyis anyagában és elhelyezkedésében az angliai építménnyel vonunk párhuzamot. A Stonehenge kiépítése Krisztus előtt 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek.

Az öt brit egyetem összefogásával készült kutatás eredménye alapján kialakult legfrissebb álláspont szerint ez olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. Az eggyé olvadás metaforája ott él az Emberi komédia-szoborcsoportban is, így könnyedén átléphetünk a szimbólumrendszer elemzésébe. Szinte már bibliai szinten tűnik fel az egyesülés képe, hiszen az egyik alak „bordái” hiányoznak, míg a másikban összeforrnak. De vajon Veszprémi Imre kiknek az egységét szerette volna leképezni, ha egyáltalán azt akarta?

Ez a környezet egyébként Jancsó Miklós filmrendezőt is többször megihlette: a szoborcsoport a Szörnyek évadja, az Égi bárány és az Életünket és vérünket című filmjeiben is látható. Nem csoda talán, hiszen egyedi világszemléletet tükröznek ezek a robusztus alakok.

Egyetlen kérdésre azonban senki nem tudja a választ: kik ezek az alakok?

Ottjártunkkor több turistával is sikerült szóba elegyednünk, de a legkülönbözőbb válaszokat kaptuk arra az egyszerű kérdésre, hogy vajon mit ábrázol a műalkotás. Így a hozzá fűződő viszony szempontja is erőtlen maradt a fejtegetésben.

Egyetlen tábla sem segíti az értelmezést, de még a nevét sem tüntették fel. Metál Gábor például már húsz éve jár ide túrázni, de saját bevallása szerint fogalma sincs róla, hogy mi ez.

– Mondjuk nekem kicsit modern, de csináltam már itt jó naplementés fotókat. Művészeti iskolába jártam, de nem tudnám megmondani, hogy mit akart mondani a művész ezzel – tette hozzá.

Ezt követően még közel három óra alatt elhangzott, hogy talán a lélekegyesülés folyamatát mutatja be a műalkotás, hogy meglehetősen ijesztő ránézni, de a földönkívüliek ábrázolása is szóba került. A lélekegyesülés talán a Stonehenge-analógiával párbeszédbe kerülhetne, legalábbis jó kiindulópontot adhat a vizsgálatban.

A kísérlet viszont, hogy a szoborcsoportot a turisták segítségével értsem meg, összességében elbukott. A lemenő nap fényében az Emberi komédia földöntúli hatást keltett. Mintha Veszprémi Imre az egyik, Jancsó Miklós a másik oldalamat támasztotta volna a monumentális őrszemek által bezárt kör közepén állva. Az emberarcú monstrumok érzelmektől mentesen vigyázzák a tájat, őrzik a természet érintetlen kincsét, és az univerzum titokzatosságát zárják magukba.