Szürreális, szimbolikus világ elevenedik meg B. Hegedűs Piros képein

A művésznő Veszprémben él és alkot. Részt vesz a város művészeti életében, rendszeresen kiállít és szerepel a Nyitott Műterem festészeti akcióin. Az ajkai születésű hölgy a Lovassy gimnázium után Szombathelyen rajz–matematika szakon szerzett diplomát. Háromévi balatonfüredi tanárkodás után Belgiumba költözött. Ott a Sint Niklaasi Akadémián rajzművészetből diplomát szerzett, majd az intézmény tanára lett. 2002-ben költözött vissza Magyarországra, ahol Zircen, a művészeti középiskolában hosszú évekig tanította és nevelte a fiatalokat rajzra és művészetre. Eközben a pécsi tudományegyetemen vizuális nevelőtanár diplomát szerzett.

A csopaki kiállításon tizenegy vászonképet tekinthettek meg az érdeklődők. A kiállítás címe: Cherchez La Femme, vagyis Keresd a nőt! A festmények két csoportra oszthatók. A nagyobbakon csendélet beállítású megfogalmazásokat, a kisebbeken vegyes technikájú, montázsszerű alkotásokat találunk. Mindegyiken közös, hogy valahol ott a nő. Egyiken teljesen betölti a képet egy akt, a másikon megjelenő három női figura adja meg a fő hangsúlyt, de olyan is van, ahol csak szerényen a háttérben helyezkedik el. Egy tükörben vagy egy frissen előhívott fotón, zsinegre felcsíptetve. A háttérben táncosként, ami lehet akár falikárpit, vagy másik festmény, de akár árnyék, vagy – tudatosan megbontva a kép szerkezetét – belefestett táncoló figura.

A nőábrázolás legfájdalmasabbja, amikor egy hideg, töredezett szélű márványlapon, egy lekötözött madártetemhez hasonlító alak mellett, madárkalitkában egy nő a maga elé tartott markában felkínál valamit. A két tenyérben elterülő piros folt talán egy virág, de akár szív is lehet.

Piros festményein csendéletszerűen épül fel a kompozíció. Színvilága visszafogott, a fehéres-szürkés alapfelületet megtöri itt-ott barna foltokkal. A világos felületek ellenpontjaként jól alkalmazza a piros és bordó különböző árnyalatait. A kép felépítése harmonikus, azonban sok feszültséget hordoz az egymáshoz összeválogatott motívumok megjelenítése. A festmények így nem hagyományos csendéleteket ábrázolnak, hanem a látszólagos konstrukciót használva rejti bele a művész az üzenetét.

Egy szürreális, szimbolikus világ tárul elénk Piros képeit szemlélve. Főszerepben a nő, mint a holt tárgyak között megjelenő egyetlen élőlény. A nő, amit minden körülvesz, akire minden hatással van, és mindenre hatást gyakorol. Nő a központban, aki átölel, befogad és életet ad.