Bivalyok Vámoson a reggeli ködben

Fekete árnyak tűnnek elő a reggeli ködből Vámos határában. A bicikliút közelében tizenhat bivaly mered csodálkozóan rám, a hűvös időben arra tévedőre. Néhány napja Hárskútról költöztek ide új lakhelyükre. Ott nagyobb legelőjük volt, itt kisebb a hely, de koncentráltabban tudnak figyelni a fejésre, kapok tájékoztatást Ivácson Attila veszprémi sajtkészítőtől.

A magyar házi bivaly őshonos fajta, 100 évvel ezelőtt még körülbelül 150 ezer példányt regisztráltak hazánkban, azonban tíz évvel ezelőttre az egyedszámuk a mostani Magyarország területén lecsökkent mintegy százra. Ekkor elkezdődött a fajta megmentési program. Néhány „őrült” bivalytartó elkezdte őket újra tartani. Nemzeti parkok nagy legelős, mocsaras, lápos területein kifejezetten jól érzi magát ez a fajta. Ennek köszönhetően mára eljutottunk oda, hogy több ezer bivalyról beszélünk az országban. Nagy részük Erdélyből áthozott egyedek leszármazottja, ott még meg van a bivalytartás kultúrája, amely nálunk egy időben elhalt, kapok egy kis történeti visszatekintést a gazdától, miután körbe sétáltuk az állományt.

Hármas hasznosítású jószág. Használják a tejét, a húsát és az igavonó erejét. Körülbelül másfélszer akkora ereje van, mint a szarvasmarhának. Ezen kívül volt még egy nagy előnye, hogy a mocsaras Balaton melletti és alföldi területeket be tudta járni, mert más a patája. Legelni tudott a vízzel borított részeken is, és egy idő után fölkeményítette a talajt annyira, hogy megkezdődhetett rajta a gazdálkodás. A nagyüzemi tehéntartás idején, amikor a tej mennyisége volt a meghatározó, akkor lemondtak a bivalyról és háttérbe szorult a tartása. Pedig a házi bivaly bírja a rideget. Tetőt azért kapnak a fejük fölé, mert elvárás a hatóságoktól, pedig ha megnézzük, nagyon ritkán fekszik be alá, főleg akkor, ha ott van a takarmány, meséli Ivácson Attila.

Megtudom azt is, hogy a gulyadomb egy létező fogalom, és nemcsak azért mert az állatkert melletti területet is így hívják Veszprémben. A gulyadomb valójában az a széna és szalma, amit maga alá gyűr a jószág. Ez kicsit kiemelkedik a területből, és ez egy dombot alkot, ahol a gulya szeret feküdni. Mivel a víz átfolyik rajta, ezért ez kevésbé vizes. A bivalyoknak az a fontos télen, hogy ne vízben feküdjenek. Előfordul, hogy a hátukon 5 centi hó és jég van, de az sem zavarja őket.

A 16 tehénnel egyelőre nincs sok gond, tudom meg a gazdálkodótól. Elég etetni őket, itatásuk automatikusan megoldott az itatórendszerrel. A nagy munka fejéskor lesz majd, mert a cél az, hogy tejet nyerjenek tőlük és a napi kétszeri fejés az sok munkát jelent. A szakirodalom szerint 4 liter tejet adnak. Erdélyben vannak büszke gazdák, akik fejtek már 10-12 litert. Olaszországban speciális takarmánnyal etetve a legkiválóbb állami tulajdonú tenyésztelepeken, ahol egyetemi oktatás keretében kutatják is a bivalytartást, ott 6-8 liter tejet nyernek. – Azt gondolom, hogy ha 2-4 liter között sikerül az első évben fejnünk, az nagyon jó. Ha összejön a 6 liter, akkor már boldogság van, mesél a tervekről a gazda.

A bivaly mivel növényevő állat, alapvetően legel, támadni nem fog, ha találkozunk vele egy nagy réten. Ha beszorítjuk, akkor menekülne, és ha a menekülési útvonal csak előre van, akkor arra fog megindulni. Figyelembe véve, hogy egy bika testsúlya 10 mázsa fölé is mehet veszélyes az ilyen találkozás. Egy kisebb tehén is 600-700 kg. Esélytelen küzdelem lenne egy velük való találkozás még egy 100 kilós embernek is. A gazdája jelenlétét könnyebben elviseli, mivel ismeri. Ha ismeretlen érkezik valószínűleg el fog menni, de ha az idegen nyomul rá, akkor megpróbál kitámadni és az problémás lehet. Egyrészt fejjel megy előre és öklel, másrészt megfordul és rúg, kiszámíthatatlanul támad, kapok gyors, balesetvédelmi oktatást a beszélgetésünk ideje alatt. Magam is megtapasztalom, hogy néhány jószág leszegi a fejét, amikor a közelükbe érünk, ezért gyorsan visszahátrálok kicsit. Nem véletlenül van kerítés. Nemcsak azért, hogy az állatok ne jöjjenek ki, hanem azért is, hogy a kíváncsi emberek ne menjenek be. Hosszútávon elképzelhető, hogy lesz majd egy állatsimogató, ahol a kisebb borjakat meg lehet simogatni, addig azonban marad a kölcsönös egymásra csodálkozás a bivalyok és az emberek között.