Női beszély: szerepek a nővéri szeretettől a vetélytársi viszonyig

Mentalitásváltozás következett be az eddigi, döntően férfias értékrendet tükröző világunkban. A nők szerepének átalakulása eredetileg abból következik, hogy a fennmaradás, az érvényesülés érdekében a nőknek önállóvá kellett válniuk, ami a gazdasági és politikai tényezővé válásukat is magával hozta. De a folyamat itt nem fog megállni – hívja fel a figyelmet a KO interjúja, amelyben Horváth Júlia Borbála beszél most megjelent, Női beszély című könyvéről Argejó Évának.

Horváth Júlia Borbála szerint ismeretes, hogy a történelmet többnyire férfiak írták a férfiakról, azért is van tele férfi hőstettek leírásaival, nők alig szerepelnek benne. De az írásbeliség előtti időkben volt egy hosszú történelmi időszak, amikor nők álltak a közösségek élén. A matriarchátus bukása volt a kiindulópontja a patriarchátusnak, ami aztán uralkodóvá vált.

A férfiak kezébe került a hatalom, a nők háttérben maradtak, és kiszorultak a közéletből. A folyamatot felgyorsította a tulajdonszerzés és a kizárólagos öröklés biztosítása. A nőnek szűzen kellett férjhez mennie, és hűségesnek maradnia.

A vagyonfelhalmozás közéleti szerepvállalással és hatalommal párosult, az otthonukhoz kötött nők élete pedig a család köré szerveződött. Ezek a sztereotípiák évezredekre rögződtek, és máig hatnak – mondja a könyv írója, aki arra is kitér, hogy milyen nemi sztereotípiák kapcsolódtak a nemekhez a társadalom fejlődése során.

A férfiak esetében elsősorban a fizikai erő számított értéknek, a nyilvános terekben való mozgás folytán pedig a megnyilvánulás a vitákban, és a döntésképesség. A magánszférába visszaszorult nők esetében pedig az engedelmesség, az alázat és a folyamatos részvétel a család ellátásában, valamint a házi munkákban.

Ez nem volt viszont általánosan és kizárólagosan így mindig és mindenhol. A ‘80-as években egy német szociológus – és mellette több párhuzamos kutatás – arra a következtetésre jutott, hogy léteznek férfias társadalmak, ahol a nők is férfiasan viselkednek, és nőies társadalmak, ahol a férfiak igazodnak a női mentalitáshoz. Ez utóbbi tulajdonképpen a feltételek biztosításával megállapodás kérdése is lehet.

Az állami intézmények, a tudományos élet vagy a média befolyásolhatja az emberek viselkedését. Ezáltal a társadalom képessé válhat az elmozdulásra, és akkor nem tűnik furcsának, ha addig kizárólag nőinek tartott feladatokat férfiak végeznek, és nők is átvesznek férfiasnak tartott munkákat – fejti ki az interjúban Horváth Júlia Borbála, akinek a könyvében szó esik a női és a férfi nyelvhasználat különbözőségéről is.

Szerinte a történelem folyamán a férfi nyelvhasználatot mindig tartalmasabbnak, előrevivőbbnek tartották a nőinél, sőt mintaként állították a követő generációk részére.

A nyilvánosság előtti szereplések alkalmával a férfiak begyakoroltak egyfajta beszédmódot, amelynek egyik fő jegye a nyelvi agresszió. Például ahogyan a beszélő magához ragadja a szót, közbevág vagy egyszerűen csak határozott hanghordozást alkalmaz. Ez jelentősen eltér a tradicionálisan udvarias, alkalmazkodó női beszélytől,

ahol a nők is kénytelenek férfias stílusban beszélni, máskülönben nem tartják őket hitelesnek.

Az interjút készítő újságíró szerint Horváth Júlia Borbála könyvének egyik legérdekesebb megállapítása az, mely szerint

„a nők inkább elviselnek előnyvesztést egy férfival, mintsem egy másik nővel szemben”.

Ezt a megfogalmazását az írónő azzal magyarázza, hogy miután többnyire a férfiaknál van a hatalom, egy nő akkor juthat előre, ha besorolódik a férfiak mögé.

„Igen ám, de a többi nő is ugyanezt akarja,

ezért nem nővéri viszonyba kerülnek, hanem vetélytársnak tekintik egymást. Ez a személyes tapasztalatom is: a tudományos pályán témámat inkább segítették a férfi pályatársaim, mint a nők, holott róluk szól”

– mondja Horváth Júlia Borbála.

Meglátása szerint az elkövetkezendő húsz–harminc évben fel fog gyorsulni a nők felzárkózása. Mint hangsúlyozza: a felsőoktatási hallgatók létszámából láthatjuk, hogy egyre több nő tanul, és a jövőben tömegével fognak színre lépni mint jól képzett szakemberek.

A következő robbanás akkor várható, amikor majd a nők is elhiszik, hogy képesek ugyanarra, amire a férfiak, és végül a harmadik szakasz, amikor a férfiak segítik a nőket a kiteljesedésben – véli Horváth Júlia Borbála.

Az interjú teljes terjedelmében a KO felületén olvasható.

Horváth Júlia Borbála, PhD – író, kulturális antropológus. Wikipedia-oldala szerint szépirodalmi műveiben, cikkeiben és tudományos kutatásaiban is leginkább sorsok, női életutak, hétköznapi figurák nem hétköznapi történeteivel foglalkozik. Munkájával és elkötelezettségével a valódi civil öntudat helyreállítását igyekszik elősegíteni. Célja a szélsőséges gender-központú női vonal ellenében a józan női képviselet, s kereteinek megerősítése.

Borítókép: illusztráció