Évforduló

2022.07.16. 09:00

Százötven éve született minden idők legnagyobb sarkkutatója

Roald Amundsen egyetlenként járt mindkét sarkon és hajózta végig az északnyugati és az északkeleti átjárót.

Százötven éve, 1872. július 16-án született a norvégiai Borgéban Roald Amundsen, minden idők legnagyobb sarkkutatója, aki egyetlenként járt mindkét sarkon és hajózta végig az északnyugati és az északkeleti átjárót.

Vékony, beteges gyermek volt, de már kiskorától arról ábrándozott, hogy híres felfedező lesz. Özvegy édesanyja megnyugtatására beiratkozott az orvosi egyetemre, de anyja halála után azonnal egy fókavadász hajóra szegődött matróznak. 1897-ben már a belga Adrien de Gerlache Belgica nevű hajójának első tisztjeként indult az Antarktisz felé. Az expedíció a Graham-föld közelében jégbe fagyott, így tagjai – kényszerűségből – elsőként teleltek át a Déli-sarkvidéken. Amundsen már ekkor tanúbizonyságot tett fizikai és lelkierejéről: a beteg belga helyett átvette a parancsnokságot, frissen lőtt fókákkal élelmezte a legénységet, s tartotta bennük a lelket.

1903-ban már vizsgázott tengerészkapitányként indult az évszázadok óta keresett Északnyugati átjáró felkutatására. (Az Északnyugati átjáró Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren keresztül köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt.) A kikötőből Gjöa nevű naszádján, amely mindössze feleakkora volt, mint négy évszázaddal előbb Kolumbuszé, lényegében megszökött hitelezői elől: az expedícióra ugyanis nagy kölcsönöket vett fel, ám egy újságcikk pánikot keltett.

Amundsen Grönland nyugati részétől indulva a Lancaster-szorostól a Peel- és Franklin-szoroson át a Vilmos király-szigetig hajózott. A szigetet kelet felől kerülte meg, és két telet töltött egy öbölben a délkeleti partoknál. Feltárta a Simpson-szorost, majd 1905-ben átjutott a szigetekkel teleszórt szorosokon és harmadszor is áttelelt, végül 1906 nyarán a Bering-szoroson át kijutott a Csendes-óceánra. Az úton felfedezte az Északi mágneses sarkot, kényszerű pihenői során néprajzi kutatásokat végzett az inuitok között, s nem mellesleg azt is bebizonyította, hogy a legendás átjárónak nincs gyakorlati jelentősége.

Amundsent hazatérve nemzeti hősként ünnepelték. A következő években az Északi Sarkra készülve megszerezte a másik legendás norvég sarkkutató, Fridtjof Nansen régi hajóját, a Framot. Indulás előtt értesült arról, hogy az amerikai Peary már elérte a pólust, ezért irányt váltott és 1910 júniusában a Déli Sark felé indult. Ezt azonban még legénységének is csak akkor árulta el, amikor kifutottak a tengerre, s rövid táviratban tudatta a szintén e célt kitűző angol Robert Falcon Scott-tal is. A norvégok a Ross-jéggáton, a Bálna-öbölben szálltak partra, s 1911 októberében, vetélytársaikkal egy időben indultak el. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával a rövidebb, ám nehezebb útvonalat választotta. Az első szakaszon 111 kilométerenként élelmiszer- és tüzelőraktárakat létesítettek, a depókat magas zászlórudakkal jelölték meg. Meredek emelkedőn jutottak fel a Központi-Antarktisz fennsíkjára, ahol a tüzelő és élelem fogytával a felesleges kutyákat megölték, húsukkal táplálták a többit, de ők is ettek belőlük.

A Déli Sarkot 1911. december 14-én érték el, egy hónappal Scotték előtt. Visszafelé minden harmadik nap leöltek egy kutyát, így érték el első raktárukat, majd 1912. január 25-én, 99 nap, 2800 kilométer után az expedíció minden tagja épségben jutott vissza a bázisra. (Scott már nem volt ilyen szerencsés, a csalódott brit úton visszafelé megfagyott a végtelen jégmezőn.)

Amundsen ügyesen kamatoztatta hírnevét, és hajózási vállalkozást alapított. Továbbra is vonzotta a kaland: 1918-ban az amerikai Lincoln Ellsworth-szel a Maud nevű hajón indult az Északi Sark felé. Tervük az volt, hogy a jégbe fagyott hajóval sodródnak el a pólusig, s bár a sarkot nem sikerült megközelíteniük, végigjárták az Atlanti-óceánból Szibéria északi partjai mentén a Csendes-óceánba vezető Északkeleti átjárót. Ezalatt háromszor teleltek át a jégtáblák között, Amundsen eltörte a karját, jegesmedve támadt rá és szénmonoxid-mérgezést is kapott.

A sarki repülésnek is úttörője lett, 1925-ben Ellsworth társaságában két hidroplánnal indult Alaszkából az Arktisz felé, de 300 kilométerre a pólustól leszállásra kényszerült. Huszonnégy nap alatt harmincszor építették újra a jég-kifutópályát, míg sikerült felszállniuk. 1926 májusában a Norge nevű léghajón Amundsen, Ellsworth és az olasz Umberto Nobile a Spitzbergákról a sarkon keresztül Alaszkába repült. A sors fintoraként 1911-ben ő előzte meg a tragikus sorsú Scottot a Déli-sarkon, most azonban az amerikai Richard Byrd két nappal korábban, május 9-én érte el repülőgépével az északi pólust. Amundsennek további keserűséget okozott, hogy Nobile kicsinyes vitában elvitatta tőle a repülés dicsőségét.

Mégis, amikor 1928. május 24-én az önállóan útra kelt Nobile léghajója a Spitzbergáknál szerencsétlenül járt, Amundsen egy percig sem habozott, hogy segítségére siessen. 1928. június 18-án Bergenből indult repülőn öt társával Nobile megmentésére, de többé nem látták: a gép minden bizonnyal a tengerbe veszett. Nobilét és társait két nappal később megtalálták és egy svéd gép fedélzetére vette őket. Amendsen repülőgépének megtalálására több expedíciót szerveztek, de egy sem járt sikerrel, így továbbra sem ismerjük eltűnésének körülményeit.

A felfedező Maud nevű hajója, amellyel az Északkeleti átjárót hajózta végig, száz év után tért vissza Norvégiába. Amundsen 1925-ben anyagi nehézségei miatt eladta a hajót, amelyet egy kanadai vállalat vett meg, s nem sokkal később elsüllyedt a Victoria-szigetnél. Az idők során turistalátványossággá avanzsált Maudot 2016-ban kiemelték és restaurálás után az Oslóhoz közeli Askerben állították ki.

Borítóképünkön Roald Amundsen mellszobra. Forrás: Shutterstock

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!