A világháborúk áldozataira emlékeztek Noszlopon

A koszorúzás előtt a faluházban tartott rendezvényen Sárközi Gergely református lelkész és Árus-Kovács Gábor plébános kérte Isten áldását a hősökre, a hozzátartozókra és az emlékezőkre. Árus-Kovács Gábor beszédében elmondta, hogy súlyos, fájdalmas betegségben szenvedő idős emberhez járt gyóntatni, aki elmondta neki, hogy nagyon szenved, de mindez meg sem közelíti azt, amit a háborúban átélt. A betegnek a hite adott erőt a szenvedés elviseléséhez, aki még ekkor is azért imádkozott, hogy soha többe ne kelljen az embereknek szembenézni a háború borzalmaival. A fronton átéltek a katonák egész további életére hatással voltak. Az áldozatokra – édesapja történetét elmesélve – Csizmadia Géza presbiter emlékezett, aki elmondta, a Donnál a katonák mínusz 30-40 fokos hidegben harcoltak. Édesapját aknaszilánkok találták el, súlyos sebesülten feküdt a hóban. A német katonák nem segítettek neki, majd arra ment egy falubeli, aki felismerte őt. Így került kórházba. Életét sikerült megmenteni, hazatért, családot alapított. Élete végéig beszélt a gyermekeinek majd az unokáinak a második világháború idején átélt borzalmakról.

A noszlopi megemlékezésen a Nemzedékek kulturális csoport adott műsort. A szereplők a katonadalok után korabeli újságokból olvastak fel részleteket, amelyek arról szóltak, hogy a hátországban élők napjait is beárnyékolták a gondok, az aggodalom és a bizonytalanság.