Szól a rádió...

Két hete már, hogy szól a neo és klassz muzsika, és egyelőre, bárhogy hegyezem is a fülem, nem hallom ki a zene mögül, melyik adó a jobb- és melyik a baloldalé. Tudom persze, mert a botrány onnan indult el, hogy az ORTT nem kultúrpolitikai meggondolásból hallgattatta el Bocsit és Bazsit, noha az el nem viselhetőség olyan szintjére jutottak néha, ahonnan már nincs tovább. De Magyarországon ezért senkit nem lehet elhallgattatni  - még a náluk is kategóriákkal elviselhetetlenebb Benkő Dánielt és egyetlen feleségjelöltjét sem, a csatornát sem, ahol sztárolják őket -, és ez így is van rendben. Hadd áramoljon szabadon a kultúrmocsok, ha van rá vevő.

Ám ahogy ebbe nem lehet, nem szabad, sőt, kifejezetten tilos adminisztratívan beleavatkozni, ugyanúgy összeférhetetlen demokratikus alapelveinkkel, ha hagyjuk, hogy a politika turkáljon bele. Túl is lennénk már ezen régen, Szalai Annamáriát is felejtenénk (de ki az a Szalai Annamária?), aki lemondott elnöke helyett szignálta a politikai alkuval összegründolt szerződést, ha Majtényi László ex-ombudsman, még két napig ORTT-elnök nem fordult volna a legfőbb ügyészhez. De azt tette, felélesztve ezzel a reményt, hogy a törvényesség platformján helyére tehetik még a politika pofátlan túlkapását. Ha meg nem teszik, rájuk is fröccsen valami a politikai küzdőtérben felvert sárból.

Bár - ismerve a magyar törvénykezés tempóját - arra még elvárhatunk egy ideig. Addig meg csak szóljon tovább a rádió...