Van miért izgulnunk

Vannak anyukák, akik el sem tudnak aludni, amíg a gyerek haza nem ér, mások nem restek éjszaka váratlanul utánamenni, hogy hazahozzák. Ami engem illet, nem kapcsolom ki a telefont éjszakára, és bizony volt már, hogy lekéste az utolsó buszt, menni kellett érte a szomszéd városba. Völgy-napokon meg önként vállalom a hajnali fuvarozást haverostul, barátnőstül, csak biztos helyen tudjam a gyereket. Mert szerintem ez még mindig jobb, mintha hideg várótermekben éjszakázna, róná a kietlen utcákat, vagy topogna a megállóban reggelig. Igazán már csak akkor alszom nyugodtan, ha hallom, hogy fordul a kulcs a zárban, vagy az éjszaka közepén felébredve nyugtázhatom, hogy helyén van a bakancsa. Mert akár kicsik, akár nagyok, mindig van miért izgulnunk miattuk. Nekünk mindig csak gyerekek maradnak.