2011.03.22. 16:29
Kimaradt sorok a versből
Érdeklődéssel olvastam Tóth Józsefnek a Napló március 14-i számában, a 13. oldalon Kárthágó elesett: március idusa 1957-ben című, érdekes, 1957 márciusának sok, ma nem közismert eseményét is felidéző írását, azért is, mert több mint tíz évvel korábban egyszer jómagam is elszavaltam a verset, s betéve tudom azóta is.
A cikket olvasva feltűnt nekem, hogy a vers szövegéből sajnos kimaradt néhány, szerintem fontos, a szabadságharc utáni időket nagyon jellemző sor. Lehet, hogy a szerkesztőség "rövidített", esetleg azért, hogy helyet szorítsanak a képnek. A következő sorokra gondolok, a negyedik hasábban, a "Tudós Bocsor István professzor tart leckét" után:
"Tavaly Debrecenben még Enyéng követje
Alig egy féléve még tömlöcre vetve,
Most Bécs kegyelméből rendőrtől figyelve
Ismét katedráján a hatalmas elme.
Tilalmas számára a honi történet,
Hanem Kárthágóról s Rómáról beszélhet.
...
S a dicső Kárthágó - mondja a professzor
Végső viadalra keseredett ekkor.
Ezeréves multját üti vala arcul,
Hogyha lemond gyáván a rátukmált harcrul.
Maga dölyfös Róma egyedül ha támad,
Nem győz hős haragján Kárthágó hadának.
Barbár Massinissa, gaz numíd szövetség,
Ez pecsételé meg Kárthágó elestét."
A kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnáziumban 1943 decemberében a karácsonyi szünet előtt magyartanárunk, Lendvai József azt a házi feladatot adta, hogy hazamenve mindenki válasszon egy verset és tanulja meg. Én otthon, Ercsiben rábukkantam Kozma Andor Kárthágói harangok című versére, megtanultam, s dicséretet kaptam érte.
Dr. Paczolay Gyula
ny. egyetemi docens, Veszprém
