A múlt hordaléka

Közöttük van egy levél, amit Székesfehérvér politikai elhárításának tisztje írt azokról, akik  nekik jelentettek. A nevek egy részét ismerem, másokon meglepődöm, de a dilemma húszéves: mit kezdjek most ezekkel az adatokkal?   Mondhatnám, hogy mindez történelem, pedig dehogy. Hurcoljuk magunkkal a ki nem mondott igazságok terhét, és nem csodálkozunk azon, hogy a  rendszerváltást  sokan módszerváltásnak nevezik. Ha az egykori besúgók és tartótisztek háborítatlan, sőt, tollasodó életére   gondolunk, ez a megfogalmazás nagyjából  helyes is. Ahelyett, hogy másokhoz hasonlóan egy elfogadható ügynöktörvénnyel megpróbáltuk volna tisztázni a diktatúra   által elkövetett bűnök egy részét,  nálunk kölcsönös zsarolás vagy álszemérmes maszatolás folyik. Több mint húsz éve, hogy  azok, akik tehetnének valamit, érveket találnak ahhoz, hogy ne tegyenek semmit. Ebben az ügyben a fortélyos félelem és a hazug tolerancia igazgat. Így aztán a történész és az újságíró, aki adott esetben próbálja tenni a dolgát, a bíróságra megy.