Olvasó

2013.06.03. 12:33

In memoriam Gábriel Ernő

Közel van az Úr a megtört szívűekhez és a sebzett lelkűeket megsegíti – mondja a zsoltáros. Gábriel Ernőnek (1921-2013) tanítványa voltam és maradok.

Ő számomra a tanár úr – csupa nagybetűvel. Annyi jót, emberséget, tudást adott nekem, amit nem lehet és nem is szabad elfelejteni. 1959-ben a pápai Tókerti Iskola nyolcadikosaként búcsúztam el tőle és elváltak útjaink. Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt idősödő tanítványként úgy éreztem, mindezt el kell neki mondanom. Azt, hogy milyen hálával gondolok rá és mennyire köszönöm.

Hihetetlenül nagy szeretettel fogadott. Életének ez az utolsó huszonöt éve megmutatta, bebizonyította számomra, micsoda nagyszerű ember volt ő. Mindig örömmel, büszkeséggel mutatta az egyre gyarapodó gyaládjáról készült fényképeket. Várta az alkalmat, hogy találkozzunk és együtt emlékezzünk a közös iskolai évekre. A régi tablóképeket nézegetve ő sokkal több névre és eseményre emlékezett, mint én. Nem búcsúzni szeretnék, mert ő – hiszem, tudom – most is itt van. Velem, velünk.

Horváth Mária,
Veszprém

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!