Szerelem volt első látásra

2021.02.13. 07:00

Miamiban találtak egymásra, 47 éve él boldog házasságban a veszprémi pár

Ivók Rózsa meséli el, hogyan találtak egymásra Ferenccel csaknem ötven évvel ezelőtt, Floridában.

Ivók Rózsa és Ivók Ferenc

1973. november elején, 20 évesen Miamiba utaztam apuval rokonlátogatóba a két ott élő öccséhez.

December 31-én a magyar klub szilveszteri báljára készültünk. A hűtött házból kilépve megcsapott a füllesztő hőség, ami egy magyar ember számára igen szokatlan jelenség a december végén megszokott nagy hó és mínuszok után.

A klubhoz érve láttam, hogy a parkoló már megtelt jobbnál jobb autókkal. Elámultam a szépen feldíszített és zsúfolásig megtelt terem láttán. A falon magyar címer, zászló, a bárban magyar borok, likőrök, és magyarul írt árlista. A színpadon cigányzenekar játszott, az asztalok körül magyarul beszélő fiatal és idős emberek nevetgéltek, iszogattak, mintha Magyarországon lettem volna. Finom magyaros étel után megkezdődött a mulatság, és hamar megtelt a táncparkett.

Gyuri bátyám mesélte, hogy ismer egy magyar fiút, rendes, dolgos, jóképű, és szeretne neki bemutatni. Úgy tudja, ő is jön szilveszterezni. Hiába kereste egész este, nem látta sehol. Már majdnem 11 óra volt, gondoltam, körbejárom a termet, mikor egy jóképű fiatalember jött velem szembe. Összenéztünk, de utána már el is tűnt, nem láttam többet.

1974. január közepén a magyar egyház összejövetelt rendezett. A hatalmas, szép nagy park egyik szegletében meg is találtuk a magyar társaságot. Közölték velünk, hogy lekéstük a jó magyaros krumplis lángost, mert már mind elfogyott.

Nagybátyám barátnője körbevitt, hogy bemutasson az ott lévőknek, és elmondta, hogy most jöttem Magyarországról. Mindenki nagyon kedves volt, és sok kérdést tettek fel, tudni akarták, hogy mi van az óhazában. Majd odavitt pár csoportban álló fiatalember közé, és nekik is bemutatott. Mindenfelől kérdések záporoztak, azt sem tudtam, kinek válaszoljak. Egy idő után szétszéledt a társaság, mindenki ment a saját dolgára.

Később George bátyám hívott, hogy menjünk le a tópartra sétálni, mikor megláttam, hogy Margie néni is felénk jön egy fiatalember kíséretében, aki újra bemutatkozott, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy ő sütötte a lángost, ami pillanatok alatt elfogyott. Kisvártatva azt vettük észre, George és Margie néni már nem voltak sehol. Magunkra hagytak. Leültünk a part szélén a fűbe, és beszélgettünk. Elmesélte, hogy 1972-ben Ausztriából egyhetes kirándulás után Olaszországba szökött, ahol hat hónapot menekülttáborban töltött, onnan a karitászszervezet segítségével került Amerikába.

Ivók Rózsa és Ivók Ferenc

Elmondta, hogy egyedülálló, és amióta itt él, nem talált magának megfelelő párt. Órákig beszélgettünk, és még aznap megkérdezte, nem mennék-e hozzá feleségül. Annyira meglepődtem, hírtelen azt sem tudtam, mit válaszoljak, végül beleegyeztem.

Még a parkban elmondtuk apunak és Gyuri bátyának, meglepetésünkre annyit válaszoltak, hogy ezt nekem kell eldöntenem. Tony bátya és Ursula először próbáltak lebeszélni, hogy ne hamarkodjam el a dolgot, de a végén elfogadták a döntésemet.

Következő héten elmentünk az ékszerboltba gyűrűket venni. Szerencsénkre egy magyar nő dolgozott ott, és segített fordítani. A tulajdonosnak elmondta, hogy most jöttem Magyarországról, most ismerkedtünk meg, és rövidesen meglesz az esküvőnk. Szinte az összes dolgozó a mi történetünkön csodálkozott. A tulajdonost annyira meghatotta történetünk, hogy a több mint 300 dolláros gyűrűket odaadta nekünk fél árért, és sok boldogságot kívánt. A hétvégén meg is tartottuk az eljegyzést.

Felhívtuk a magyar nagykövetséget, hogy férjhez szeretnék menni az államokban, mi a teendő. Azt tanácsolták, hogy menjek vissza Magyarországra, és ott intézzük el a bevándorlást. Mivel Franknek még nem volt meg az állampolgársága, féltünk, hogy majd nem engednek vissza az USA-ba.

A következő hétvégén lementünk a templomba, hogy Nagy Pál János tiszteletes úrral megbeszéljük a teendőket. Másnap elvitt bennünket a bevándorlási hivatalba. Beadtuk a kérelmet a házasságkötéshez. Másnap elküldtek vérvételre, orvosi vizsgálatra. Mikor megvoltak az eredmények, a tiszteletes úr egy hivatalba vitt bennünket, ahol több papírt alá kellett írni, de nemigen tolmácsolta, mit miért, csak mutatta, hol írjuk alá. A végén két ott várakozó idegen embert kértek meg, hogy legyenek a tanúk. Csak évekkel később jöttünk rá, hogy az volt a polgári esküvőnk. 1974. február 16-án összeházasodtunk. Örök hűséget fogadtunk jóban, rosszban, míg a halál el nem választ. A két nagybátyám csodálatos lagzival lepett meg bennünket ötven nekünk idegen résztvevővel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!