A Főczények tiszteletére

Továbbá olvashatunk olyan családokról is, amelyek több száz éve Veszprém várost szolgálták és szolgálják utódjaik. Engedjék meg, hogy id. Főczény Jánoson keresztül mutassam be a régi családot.

Hungler József A török kori Veszprém című könyve Végvári élet a török korban részében az alábbiak szerepelnek: 1964. május  25-én  a rab Vas Istók ügye. Érte Főczén Mihály és Vaszary András vállalnak kezességet.

Fotó: Főczény Ildikó

Egy másik oldalon található: a törökhöz kérelem megy a Máma-tető hegy alatti harcban elfogott Bádogh Mátéért, később Főczén Mihályért és Vaszary Andrásért. Az, hogy a Főczén  névhez az y mikor került, a mai napig nem derült ki. Egy Főczény Mihály katonáról annyit tudni, hogy 1945-ben, egy  bombatámadáskor életét vesztette. A felmenő, kiről csak annyit tudni hogy német zsoldos katonaként Veszprémben várvédő hadnagy volt, jöttének helyét nem sikerült kideríteni, viszont azért maradt országunkban, ezenbelül Veszprémben, hogy akkor engedik szabadon bajtársát, amennyiben soha nem tér haza. Ő megtette és maradt.

Id. Főczény János (szül.: Veszprém, 1919. szeptember 9.) családot alapított Veszprémben, de jött a második világháború és mennie kellett. Négy évig fogságban volt Szevasztopol környékén, ahol bányában dolgoztatták, kétszer rá is omlott, de túlélte. Hazaérve tiszti keresztet kapott, majd a leszerelést követően (1949-től) elkezdett Esztergomban dolgozni. Itt az érseki palotát újították fel. Ezután 1951-től Várpalotán az összes bányászház építésénél dolgozott. Nyolc testvére volt, de édesanyjuk halála után eltávolodtak egymástól. 58 éves korában tanulóival felépítették a szőci szociális otthont, amiért arany érdemrendet kapott. 1960-tól a veszprémi MÜM iskolában tanított. Ekkor ismerte meg Veress D. Csaba hadtörténészt, akivel jó baráti viszonyt ápoltak. Sok Főczénynek volt szerencséje megismerni ezt a csodálatos embert is.

A veszprémi városháza ajánlotta fel id. Főczény Jánosnak, hogy Veszprémben a Pápai úton kap egy telket, melyen fel is építette 1954–1956 között a családi házat. Sajnos a sors közbeszólt, agyvérzést kapott, és 13 éven keresztül a családja ápolta haláláig, 1991 decemberéig.

A Főczényekre jellemző az építőipartól kezdve minden olyan adottság, mellyel építenek, alkotnak, amire büszkék lehetünk.

Továbbá örökségül maradt a segítő szándék, az igazságosság és azok a  mottók: „Soha ne becsülj le senkit, mert nem tudhatod, mit hoz számodra a holnap!"

„Minden munkát úgy végezz, mint ha magadnak készítenéd."

Ilyenek a Főczények!

Főczény Ildikó