Egy szurkoló a veszprémi fociról

Én már nyugdíjas vagyok, közel 30 éve kísérem figyelemmel a veszprémi focit. Véletlenül akadtam arra a könyvre, aminek a címe: Akikért 10 ezrek szurkoltak, Donát Tamás és Csik Ferenc szerkesztette és írta.

Miért estünk ki öt év után az NB I-ből? Mikor 1987-ben a veszprémi focicsapat eljutott az NB I-be, óriási ünneplés volt a városban, ezrek voltak a stadionban. Ennek az ünnepnek én is részese lehettem, melynek nagyon örültem. Lovas hintóval vitték körbe a csapatot a stadionban. Öt szép év volt az NB I-ben. Az ötödik év volt a legszomorúbb, mert tudtuk mi szurkolók, a királynék városában soha nem lesz NB I-es csapat újra. Helyezések öt év alatt: 10. hely, 6. hely, 5. hely, egy 12. hely és végül 16. hely.

Az első évben 101 ezer néző látta a hazai mérkőzéseket. Idegenben 81 ezer néző látta. Ez volt a múlt, sajnos. És most a jelen a veszprémi fociról, a stadion állapotáról. Húsz éve úgy hagyták a stadiont, ahogy van, csapat sem volt évekig, a pályát is nagyon elhanyagolták. Idegen csapat vezetői azt mondták, úgy néz ki ez a pálya, mint a szántóföld. Az eredményjelző táblát meg a madarak kibérelik. Pedig többet érdemelne ez a sportlétesítmény.

A királynék városában van egy nagyon szép hatezres arénánk. Egy kitűnő férfi kézilabdacsapatunk, egy a jövőre nézve dicséretesen szereplő női kézilabdacsapat. Azért jó volna, ha a sportszerető város vezetői a focira is többet áldoznának. Mert csak így lehet a városnak hosszú távon nívós NB II-es csapata. Hát igen, négy éve alakul a csapatunk. Hosszú évekig nagy csönd vette körül Veszprémet. Aztán egyszer elindultunk megyei II-ben és meg sem álltunk az NB II-ig. Aztán ősszel elkezdtük a másodosztály szereplését. Nagyon keserves vereségek sora, 11 volt és csak 4 győzelem.

Igen, mi szurkolók azt gondoltuk, hogy a tavaszi hajtós, minden áron győzni akaró csapat fog ebben az osztályban is játszani. De nagy csalódás a szurkolók számára is. Azt el kell hinni a csapatnak is, hogy magasabb osztályban magasabbak a követelmények. Ami az NB III-ban jó volt, az itt egyáltalán nem! Ennek ellenére bízom abban, hogy a hosszú téli álmából fel-ébred a csapat. Hogy tavasszal megmutatják, igenis helyük van ebben az osztályban, és hogy a többi csapatnak is számolnia kell velük. És bízom benne, 2011 őszén is újra nívós NB II-es csapata lesz a városnak.

Ambrus Gyula,
Gyulafirátót