2011.02.08. 15:06
Emberségből jeles a sofőrnek
Ne adjuk fel a reményt, míg vannak olyan becsületes emberek, mint Józsa József. A veszprémi helyi járat buszvezetője emberségből jelesre vizsgázott.
2011. január 22-én, szombaton körülbelül 18.30 körül a viadukt felől érkező helyi járattal utaztam volna tovább. Egyik ismerősömtől jövet a színházkerti megállóhoz közelítve igyekeztem (75 évesen már amennyire tudtam, sajnos mozgássérült vagyok 27 éve). A buszvezető, Józsa József a megállónál megállt, annak ellenére, hogy a buszmegállóban sem leszálló, sem felszálló nem várakozott.
A hátsó ajtót is kinyitotta, hogy ott szálljak fel, mert látta, hogy körülbelül 150 méternyire lehetek még a megállótól. A hotel megállójában eligazított, mondtam, a 7-es buszra várok, ő felhívta a figyelmem, hogy siessek, mert pár percen belül megérkezik.
Ezzel a nemes cselekedettel legalább egy órával előbb ölelhettem meg hatéves unokámat, és nem kellett fagyoskodnom a metsző szélben az utcán.
Szeretném megkérni a buszvezető felettesét, hogy cselekedetéért elismerését fejezze ki a buszsofőrnek. Egy önöknél tizenkét évet ledolgozott és valamikor futballozó munkatársuk, 1954-1966-ig.
Jó egészséget és eredményeket kívánva a vállalat vezetőinek és dolgozóinak:
Özv. Vajda László,
Balatonalmádi
