Erdélyben kirándultak gyulaffys diákok a Határtalanul program keretében

Vasárnap kora reggel az iskola két 7. osztálya ás a 8.-osok egy része felszállt a buszra, és elindultunk Erdélybe. Több óra utazás után átértünk a határon.

Dévai felhős panoráma

Megálltunk Aradon, és megkoszorúztuk a 13 aradi vértanú emlékművét. Megint buszra szálltunk, utaztunk be a hegyek közé. A következő megállónál részt vettünk egy rendhagyó történelemórán Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában. Ezek után megérkeztünk Dévára, első napi szálláshelyünkre: a Szent Ferenc Alapítvány vendégházában töltöttük az éjszakát.

Hétfőn reggeli után összepakoltunk és felmentünk a dévai várba. Nagyon szép volt a kilátás. A várban Csilla néni tartott nekünk drámaórát, különböző helyzeteket kellett egy pillanatképben bemutatnunk. A fiúknak a vár építését, a lányoknak pedig az okot, hogy miért építik oda a várat az ország legjobb kőművesei. Aztán következett a gyilkosos játék. Nagyon élveztük. Ismét felszálltunk a buszra és elmentünk megnézni Vajdahunyad várát. A napot Petőfi emlékhelyénél, Segesváron zártuk. Koszorúztunk, s elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát. Segesváron bebarangoltuk az óváros zegzugos utcáit. Megint buszoztunk egy darabig és útközben, többek között, láttunk egy tehéncsordát az út közepén. Lépésben haladtunk el az állatok mellett. Este megérkeztünk a végleges szállásunkra, Zeteváraljára. Némi keveredés után mindenki elfoglalta a szobáját és elmentünk vacsorázni.

Kedden először megnéztük a homoródfürdői borvíz-forrást. Természetesen mindenki megkóstolta a vizet. Belehallgattunk egy misébe Csíksomlyón a kegy-templomban. Ezek után néztük meg a Szent Anna-, valamint a Mohos-tavat. A nap utolsó programja az volt, hogy felmásztunk a torjai Büdös-barlanghoz, ahova Györgyi néni diktálta a tempót. Mire felértünk, már mindenki hulla fáradt volt, de annyi erőnk még volt, hogy beleszagoljunk a „büdösbe”.

Szerdán elmentünk Székelyudvarhelyre, kaptunk némi időt, hogy körülnézzünk. A városnézés után ismételten utaztunk egy kicsit. Megnéztük Tamási Áron sírját Farkaslakán. Itt botlottunk bele a Petőfi Színház társulatába, s Lotti megölelhette Gyulafirátóttól 1000 km távolságban testvérét, Benit, aki velük utazott. Utána mentünk Parajdra, a sóbányába. Itt is bóklásztunk, játszottunk, ügyeskedtünk egy kicsit. Megálltunk Korondon nézelődni, vásárolni, aztán visszatértünk a szállásra. A délutánt Jenci bácsi vezetésével focizással és sok más játékkal töltöttük.

Csütörtökön elmentünk a Gyilkos-tóhoz, meghallgattuk a tó keletkezésének körülményeit Dávidtól, a hozzá fűződő legendát is Nánditól. Itt Csilla néni megtanított nekünk újabb egy gyilkosos játékot, utána busszal lementünk a Békás-szorosba. Vera néni vezetésével az aljától „visszasétáltunk” a szerpentinen a tóhoz.

Pénteken összecsomagoltunk és elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk a Tordai-hasadéknál. Mikor már majdnem átértünk a szakadékon, elkezdett szakadni az eső, így, sajnos, vissza kellett fordulnunk. Szerencsére a buszon jó meleg volt, úgyhogy senki nem fázott meg, gyorsan megszáradtunk. Sikeresen átkeltünk a határon és pár órával később megálltunk a budaörsi „Mekiben”. Éjfél körül visszaértünk Rátótra és mindenki örömmel találkozott az itthoniakkal, kezdte mesélni a kedvenc történeteit.