Ezt itt nem Amerika

Pedig (például ők hárman is) több mint egyértelműen letették voksukat az amerikai elnökválasztáson most vesztessé lett Mitt Romney mellett. Mit(t) letették, hűségnyilatkozatokat fogalmaztak meg mellette.

De azt is gyanítom, minden nők bálványa, George Clooney vagy a nem kevésbé dögös Brad Pitt foglalkoztatottsága sem azért fog növekedni, mert ország-világ előtt kijelentették, Obamával szimpatizálnak. És természetesen abban is biztos vagyok, ha az amerikai elnökválasztáson fordított eredmény születik, az sem befolyásolta volna semmilyen mértékben az említett színészek karrierjét.

Mindezt persze elsősorban nem azért mondom el, hogy láthassuk, Amerikában milyen példásan működik a demokrácia, hanem azért, hogy együtt sajnálkozhassunk azon, mennyire más a világ nálunk. Legelőször akkor kaptam fel a fejem, mikor Vágó István eltűnt a képernyőről. Az a Vágó István, aki elkövette azt a baklövést, hogy többször és nyilvánosan megvallotta liberális világnézetét. Még csak nem is azt mondta, hogy az akkor még létező liberális pártra fog szavazni, vagy ne adj’ isten, a liberálisok és a szocialisták közös jelöltjére, hanem csupán azt, számára a liberális felfogás alapján értelmezhető a világ. Ez elég volt ahhoz, hogy a konzervatív hatalomátvétel után ne lássuk többé a képernyőn a végtelen felkészült, intelligens elmebajnokot.

Nem akarok és nem fogok minden példát felsorolni a művészvilágból, melyek azt igazolják, a szekértáborhoz való tartozás a karriert is meghatározza. Közhelyszerűen elcsépelt az Új Színházban Márta István direktor Dörner Györgyre cserélése, vagy ugyancsak nagy port vert fel a Balázs Péter szolnoki színházigazgatóvá történő kinevezése.

És ami talán még rosszabb, nem csak a politika gondolja úgy, hogy voksot, támogatást pozíciókkal illik jutalmazni, hanem maguk az érintettek is. Gondoljuk csak arra, hogy Eperjes Károly megsértődött, mert fideszesek is leszavazták, mikor nem nyerte el a győri színházigazgatói posztot.

Az idő múltával, az itthoni körülmények változtával sokat tompult Amerika fénye. De azért még mindig lenne mit eltanulni tőlük. És legalább mi azért szeressük továbbra is Balázs Pétert, az elbűvölő komikust, Eperjest, a döbbenetes karakterű színészt, és higgyünk benne, Vágó István nem csak jó volt, hanem jó is. Akkor is, ha ez itt még nem Amerika.