Falunapon szülőfalumban

Így történt ez július 4-én is. Nagy élmény ez számomra, ilyenkor találkozom azokkal, akikkel gyermekkorom óta a barátság összeköt. De jó találkozni azokkal is, akik a közelmúltban telepedtek le a faluban, hiszen valamiért ők is ezt a kedves települést választották lakóhelyül.

A falunap kiemelkedő eseményein, a különböző kulturális és sportprogramokon fellépnek a falu és a környező települések lelkes amatőr szereplői. Nagyon tetszett a nagyvázsonyi néptánccsoport műsora, de még ennél is jobban a falu szülötte, Sebestyén Ivett színvonalas előadása. A színpadon szinte profi módon adta elő a legújabb és a régi, kedvelt táncdalokat. Nem maradhat ki a felsorolásból a péntek esti borkóstoló, ahol a helyi gazdák kínálták saját termelésű boraikat.

A szombat este fénypontja a falu „főszakácsai” által elkészített ízletes marhapörkölt volt, amit minden évben Vidosa Laci és Fejes Lali alkot meg és szolgál fel. Vacsora közben jó alkalom nyílik arra, hogy a beszélgetés közben felelevenítsük a jelen és az elmúlt évek eseményeit. Egy-egy történet során előjöttek a régi emlékek, melyeket, Cseh Ferivel, Rádóczy Gyuszival, Sólyom Gyurival és feleségével, Sebestyén Tündével elevenítettünk fel. Szóba hoztuk a falu futballcsapatát is. Méltán vagyunk büszkék rájuk, hisz évek óta a megyei másodosztály élvonalában szerepelnek.

Nem szeretném kihagyni a falu polgármesterét, Kis Csabát, aki a rekkenő hőségben szorgalmasan sütötte a grillkolbászt és virslit a gyermekeknek és a felnőtteknek.

A vacsora után végigsétálva a falu utcáin megálltam – mint mindig – a falu legszebb parkja, a Nagykút előtt. Itt valamikor egy nagy gémeskút volt – innen az elnevezés –, ahova akkoriban lehajtották a haszonállatokat itatni. Ma viszont egy, a környezetében is páratlan szépségű hely.

A Nagykutat körülölelő szikla tetején, a Kút utcára nyíló sarokházban élt Ábri János lakatosmester, akit azért említek meg, mert nagyon tisztelem azért is, hogy már elmúlt hetvenéves, amikor elvégezte az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. Mindig megállok és tisztelgek az emléke előtt. Ma egy takaros kis nyaralóépület díszeleg a háza helyén, mint ahogy több régi épület helyére is újak, szépek kerültek. Feleségemmel és gyerekkori barátommal, Molnár Lacival sétáltunk, és közben megálltunk a nemrég felújított és szépen kivitelezett faluház előtt. Sok település megirigyelhetné.

Késő estébe nyúló sétánk közben értünk a faluközpontba, ahol Zsóka fogadója áll. Itt a háború előtt, sőt, még az ötvenes években is Laszterics Gyula és Laszterics Lujza kocsmája és hentesüzlete működött.

Csak néhány történet jött elő a falunap kapcsán. Írhatnék a Templom utcában, a Sólyom-házban az utódok által összegyűjtött helytörténeti anyagokról is, vagy a festői környezetben lévő sportpályáról és a hozzá tartozó korszerű öltözőkről.

Kívánom, hogy béke és nyugalom, további gyarapodás jellemezze szülőfalumat.