Fasing idejében

Vidám hangulatban egy csingervölgyi bányászcsalád. Fotó: a szerző archívumából

A mulatság már délután elkezdődött, éjfélig tartott. A lányok a fiútestvérek, szomszéd legények kíséretében csoportba verődve, vidám hangulatban indultak a mulatságra. A bányász fiatalok körében farsang idején szokás volt a jövendőbeliek jóslása. A házasságra érett lányok a párkapcsolat szempontjából számba vehető legények nevét papírra vetették, galacsinba gyúrták, gombócba tették, azt forró vízbe dobták. A felszínre úszott gombócokból a leányzók egyet-egyet kiemelhettek, ha abban nevet találtak, az lett a jelöltjük. No de csak akkor, ha az a legény a jánynak is tetszett, mert akkor akár még házasság is lehetett belőle.

A farsang a házasságkötések és a tollfosztás ideje. A bányászcsaládok nagyon összetartottak, legtöbben sógor-komaságba kerültek. Az asszonyok, lányok egymást segítve házról-házra jártak, hogy a lánykelengyéhez szükséges libatollat feldolgozzák. A munka mellett ilyenkor volt lehetőség egy kis pletykálkodásra, vidám, tréfás szórakozásra. Asztalra kerültek a sütemények, a kuglóf, a farsangi fánk. A ház gazdája borocskával kínálta a vendégeket.  Legtöbbször a férfinépség is betévedt véletlenül ebbe a házba, kerítettek egy harmonikást – a bányászkolóniákon mindig akadt – dalolásztak egyet, néha még a hopp-szaszát (polka, foxtrott, keringő, mars) is eljárták. Így mesélt a bányász felmenőkkel bíró helytörténész, Tomózer József a bányászok farsangjáról, így maradt ránk gyűjtése nyomán néhány csingervölgyi ünnepi szokás, bányásztörténet.