Hálával tartozunk az édesanyánknak

Az igazi édesanyáknak nem teher a gyermek megérkezéséig terjedő időszak, ők áldott állapotban várják a kicsik megszületését. Sokan közülünk az ő segítségükkel tanultunk meg járni, szobatisztának lenni.

Van egy csodálatos összetett szavunk: anyanyelv. Ez utal arra, hogy legtöbbünket az édesanyánk tanított meg beszélni. Így sajátítottuk el a gondolkodást is. Hálával tartozunk nekik mindezekért. Ha betegek voltunk, azt a gondoskodást, azt az aggódást senki sem pótolhatta volna, mint amivel ők körülvettek bennünket. Bármikor fordulhattunk hozzájuk, mert át tudták érezni problémáinkat, nehézségeinket.

Sok-sok vers szól róluk. Csoóri Sándor Anyám szavai, Anyám fekete rózsa és Nagy László Anyakép című költeményét emelem ki most ezek közül.

Mi, idősebbek külön köszönettel tartozunk nekik, hogy felneveltek bennünket. Szeretem az édesanyámat, aki mindig képes volt mellettem állni, ha baj ért, s akitől annyi jóságot kaptam. Most, hogy segítségre szorul, megpróbálok egy keveset visszaadni abból, amivel ő ajándékozott meg engem születésemtől kezdve. Ezt el kellett mondanom, le kellett írnom, mert ez a valsóság, s ezzel telnek a napjaim.

Arra kérek mindenkit, ha lehet, legyen minél többet idős édesanyja mellett. A Bibliából  ide kívánkozik egy idézet, Pál első levele 13. fejezetének 13. verse, amelyet a korinthusbeliekhez írt : "Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet."

Csapó Attila
Pápa