Vártalak, tavasz! – így köszöntik olvasóink a kikeletet

Szabó Adél, a nyirádi Erzsébet Királyné Általános Iskola hatodikos tanulója ezzel a versével köszönti a tavaszt:

Az út vége

Járok utamon,

Előttem sötétség,

Út végén kicsi,

Halvány reménység.

Köröttem fák,

Minden csupa fehér,

Hideg van, fázom,

Ilyen ez a tél.

Félúton járva,

Ajándékok repkednek,

Nevetése hallatszik,

Sok vidám gyereknek.

Most tűzijáték hallatszik,

Más lett az élet,

Egyet léptem csak,

S átéltem egy évet.

Telnek a percek,

Az út végén járok,

Színesedik a világ,

Előbújnak a virágok.

És íme, itt vagyok,

De szép ez a hely!

Sok régi kérdésemre

Egy csodával felel.

Úgy vártam már,

És most itt van,

Itt a tavasz végre,

Elmondhatom nyíltan.

Mennyi új lehetőség,

Tárul elém újra,

Lehet, hogy elmúlik,

De visszatér egy év múlva.

Vártalak tavasz,

Hoztál napot, virágot,

S így tetted nékem,

Szebbé a világot!