Olvasóink szerint nem a rendőrség hibázott a budai családirtás ügyében

Augusztus 23-án délben három holttestet találtak egy budai lakásban. Egy férfi előbb élettársát és közös kisfiúkat ölte meg, majd magával is végzett. Később derült ki, hogy még a család kutyájának sem volt kegyelem. A hírek arról szóltak, hogy a gyilkost a féltékenység érzése sarkallta iszonyú tettére.

A rendőrség a holttestek megtalálását követő napon közölte: fegyelmi eljárást indított egyik ügyeletese ellen. A rendőrségi alkalmazott ugyanis még csütörtökön fogadta annak a nőnek a bejelentését, aki a szomszédból reggel átszűrődő „furcsa hangokra” panaszkodott, továbbá arra, hogy egész nap nem látta a családot. Az ügyeletes rendőr a rendelkezésre álló információkat mérlegelve úgy döntött, nem igényel további intézkedést a bejelentés, ezért nem küldött járőrt a helyszínre. Fontos megjegyezni, hogy ekkor már késő lett volna, hiszen ekkor már halott volt a gyilkos és két áldozata is.

Olvasóinkat arról kérdeztük, véleményük szerint hibázott-e a rendőrségi alkalmazott a családirtás ügyében.

A válaszadók kisebbik része, 17%-a megértést tanúsított az ügyeletes döntése iránt. Ők úgy vélik, nem lehet minden bejelentésre reagálni, hiszen nyilvánvalóan sok a hamis riasztás, szakmai szempontok szerint szelektálni kell tehát közöttük. Bizonyára igazuk van, de a kérdést e szempontból talán mégis árnyalja kissé az az információ, amely szerint a rendőrök veszekedés miatt már jártak a családnál a gyilkosságot megelőző napon.

Olvasóink másik 17%-a ugyancsak a rendőrségi ügyeletes mellett állt ki, amikor kerek perec kijelentette, hogy bizony ő sem küldött volna járőrt a helyszínre, hiszen a bejelentő nem számolt be túl nagy balhéról. Ők talán arra gondolnak, „furcsa hangokat” bárki kelthet egy háztartásban, arról nem is szólva, hogy bárki hallhat is. Persze ahhoz, hogy ezt a kérdést jobban meg tudjuk ítélni, jó lenne tudni, mik is voltak azok a „furcsa hangok”.

Tehát a kérdésünkre válaszolók kicsivel több mint egyharmada, kétszer 17, azaz összesen 34%-a felmentést adna az intézkedést elmulasztó rendőrnek. Másik közel egyharmada, 32%-a szerint viszont jogos lenne a fegyelmi. Szerintük a legfontosabb az emberek biztonsága. Ők arra gondolhatnak, hogy minden bejelentésnek utána kell járni, hiszen emberéletek múlhatnak az éberségünkön. Talán még azt is hozzáteszik: legfeljebb ha utólag kiderül, hogy félrevezető szándékú, hamis riasztás történt, el lehet gondolkodni a bejelentő felelősségre vonásán.

Az olvasók harmadik harmada, 34%-a ismét a rendőrség felmentése mellett érvelt válaszadásával. Szerintük jóval korábban kellett volna beavatkozni. Hogy kinek kellett volna? Ez nem derül ki a válaszukból, de talán az áldozatok tágabb családjára, rokonságára, barátaira, szomszédaira gondolnak, netalán a családdal kapcsolatban álló intézményekre, hatóságokra, akik esetleg észlelték, észlelhették, hogy milyen indulatok, sérelmek, lelki sebek tombolnak és rombolnak a gyilkosságot elkövető férfi és párja kapcsolatában. Ha jobban odafigyeltek volna, talán segíthettek volna, és nem kellett volna idáig fajulniuk a konfliktusoknak.

Persze semmi sem menti fel a gyilkost a szörnyű tett alól, de azt talán leszűrhetjük ebből a borzasztó esetből, hogy mindnyájan felelősek vagyunk egymásért, a ránk bízottakért és a körülöttünk élőkért egyaránt. Figyeljünk hát rájuk mindennap, hallgassuk meg őket alkalomadtán, és segítsünk nekik problémáik megoldásában!

Hibázhatott a rendőrség a családirtás ügyében. Mit gondol?

Jogos lenne a fegyelmi. Első az emberek biztonsága! 32%

Én megértem. Sok a hamis riasztás, szelektálni kell. 17%

Előbb kellett volna közbeavatkozni. 34%

Nem jeleztek túl nagy balhét, én se küldtem volna járőrt. 17%

Borítókép: Rendőrök és bűnügyi technikusok dolgoznak a budai gyilkosság helyszínén