Ország-világ

2021.05.19. 06:27

Győri Enikő: szereptévesztésben van az Európai Parlament

Még kézhez sem kapták Brüsszelben az összes tagállami helyreállítási tervet, az Európai Parlament máris beleszólást kérne magának azok kiértékelésébe. – Jogilag nincs lehetőség arra, hogy az EP a folyamatba a tájékozódáson kívül beleszóljon. Most mégis azt látjuk, hogy az eheti plenárison olyan határozat elfogadására készülnek, ami túlnyúlna ezen a jogosítványon. Hasonlót láthattunk a jogállamisági feltételrendszerről szóló vitában tavaly: az EP akkor az uniós források elosztását akarta átpolitizálni – fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjújában Győri Enikő azt követően, hogy az EP kedden vitát is tartott a tagállami tervekről. A Fidesz európai parlamenti képviselőjét a magyar–uniós konzultációról terjedő álhírekről, a hazai helyreállítás sajátosságairól, valamint a jogállamisági vita lehetséges visszaköszönéséről is kérdezte a lap.

Fotós: Koszticsák Szilárd

Az Európai Parlament (EP) frakcióvezetői közül többen jelentős szerepet akarnak a testületnek a nemzeti helyreállítási tervek értékelésénél: a néppárti Manfred Weber szerint a bizottság bürokratikus szempontjai mellett szükség van politikai elemekre, míg a liberális Dacian Cioloș a keddi vitán egyenesen arról beszélt, hogy kiváltképp a magyar és a lengyel tervekre kíváncsi. Mennyire szerencsés a tavalyi jogállamisági csörte után tovább politizálni a helyreállítást?

Véleményem szerint az Európai Parlament szereptévesztésben van, ezt írásbeli hozzászólásomban is hangsúlyoztam. Az EP mindig többet akar, olyan területeken is hatásköröket szeretne magának, ahol az uniós szerződések szerint semmi keresnivalója nincs. A helyreállítási eszközt létrehozó jogszabály is világosan rögzíti a parlament jogosultságait, eszerint az EP-nek a transzparencia égisze alatt joga van a nemzeti tervek megtekintéséhez, és tájékoztatást is kap az értékelési folyamatról a bizottságtól. Viszont az Európai Bizottság a végrehajtó testület, ami a következő két hónapban értékeli a nemzeti terveket, amelyek ezután az Európai Tanács elé kerülnek.

Jogilag tehát nincs lehetőség arra, hogy az EP a folyamatba a tájékozódáson kívül beleszóljon, vagy hogy a képviselők kézhez kapjanak belső anyagokat, még nem végleges értékeléseket. Most mégis azt látjuk, hogy az eheti plenárison olyan határozat elfogadására készülnek, ami túlnyúlna ezen a jogosítványon.

Hasonlót láthattunk a jogállamisági feltételrendszerről szóló vitában tavaly: az EP akkor az uniós források elosztását akarta átpolitizálni. A cél most is hasonló: ideológiai meggyőződés alapján akarják pellengérre állítani a nekik nem tetsző tagországokat. A keddi vitát látva mindenesetre az a benyomásom, a bizottság tagjai tartják magukat az uniós szerződések által biztosított keretekhez, és teszik a dolgukat.

Az elmúlt hetekben számos ellenzéki sajtóforrás írt róla, hogy viharos volt a magyar tervről szóló konzultáció a bizottsággal. Ez mennyire fedi a valóságot?

Állandó párbeszéd volt a bizottság és a kormány között az elmúlt hónapokban, a terv a folyamatos konzultáció fényében alakult. Véleményem szerint ez egy természetes folyamat,

olyanról pedig szó sincs, hogy Brüsszel bármit is visszadobott volna.

Késésben sem voltunk, a bizottság ugyanis maga nevezte iránymutatásnak az április 30-i dátumot. Ők is abban voltak érdekeltek, hogy a tagországok minél jobb, könnyebben értékelhető és elfogadható terveket nyújtsanak be, hiszen így lehet mielőbb zöld jelzést adni a források folyósításának. Magyarországon egyébként több száz szervezet mondhatott véleményt a dokumentumról, tehát egyszerre zajlott az egyeztetés a társadalmi-regionális partnerekkel és az Európai Bizottsággal. Abba is érdemes belegondolni, hogy egy új gyakorlatról van szó; a helyreállításról szóló uniós jogszabály maga is több tucat előírást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miképp nézzen ki a helyreállítási és ellenálló-képességi terv. Magától értetődő, hogy a terv tartalma változott, nem érdemes ebbe semmi botrányosat beleképzelni.

A magyar baloldal minden alap nélkül huhogott, s próbálta rossz hírünket kelteni, s már most elérni, hogy kevesebb forráshoz jussunk.

Számos EU-ország határozott úgy, hogy az uniós források vissza nem térítendő részére tart igényt, a hitelre viszont nem. A magyar esetben mi indokolta ezt a döntést?

A jelenleg rendelkezésre álló információink szerint valóban mindössze hat-nyolc ország fontolgatja, hogy a hitelrészt is igénybe veszi a helyreállítási alapból. Hollandia például egyáltalán nem mutat be helyreállítási tervet, amivel szintén nincs probléma, hiszen erre nincs kifejezett uniós kötelezettség. Magyarországon a piaci viszonyok gondos mérlegelése után jutottunk arra a következtetésre, hogy nincs szükség a hitelkeret igénybevételre, a piacról is megvalósíthatók a fejlesztési elképzeléseink, ráadásul

így kifejezetten a magyar igényeknek megfelelően, kevesebb megkötéssel tudunk dolgozni. Kiváló példa erre az infrastrukturális fejlesztések ügye; ezek nem minden esetben felelnek meg a brüsszeli zöldkritériumoknak, Magyarországnak a kommunista múltból fakadó lemaradás miatt mégis szüksége van rájuk.

Itt megjegyezném, hogy az Európai Parlament arra viszont felszólíthatta volna az Európai Bizottságot, hogy rugalmasan értékelje a nemzeti terveket, és vegye figyelembe a tagállami különbségeket. Meggyőződésem, hogy a rugalmasság, a tagállami igények figyelembevétele felé kellene terelni a bizottságot.

Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy a magyar kormány nem tervezi elhagyni az adósságcsökkentés pályáját. A válság miatt valamelyest nőtt a hazai költségvetési hiány és az államadósság, de így is jobban teljesítünk az uniós átlagnál. A gazdaság jó állapotban volt 2019-ben, az utolsó békeévben, ami elismerésre méltó eredmény. Minden jel arra mutat, hogy

a tagországok többségéhez képest könnyebben tudunk majd visszatalálni a válság előtti növekedési pályánkra.

Ahogy Ágostházy Szabolcs európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár is említette korábban: a helyreállítást időben el fogjuk kezdeni a nemzeti költségvetésünkből, nem várunk a brüsszeli jóváhagyásra, ugyanis a legfontosabb, hogy a gazdaság mielőbb pénzhez jusson. Brüsszelből utófinanszírozással pedig megkapjuk majd a szükséges forrásokat.

A sajátforrás-rendelet tagállamokban történő ratifikációja az uniós helyreállítás egyik feltétele. Magyarországon az Országgyűlés előtt lévő szöveg az állam- és kormányfők tavaly decemberi jogállamisági alkujára is tartalmaz utalást. Miért volt erre szükség?

Mert nem lehetnek illúzióink a kérdésben, főleg azok után, hogy tavaly az Európai Parlament élet-halál harcot kreált a jogállamisági mechanizmusból. Az állam- és kormányfők szövege egyértelmű, az EU legfontosabb szervének a döntéseit pedig nem lehet semmibe venni. Ehhez képest az EP már két, azzal szembemenő határozatot is elfogadott az elmúlt hónapokban, ami ugyancsak túlterjeszkedés a testület részéről, az intézmények közötti egyensúly felrúgása. Az EP egy politikai szerv, bizonyos szempontból nincs is miért csodálkozni ezen.

A történet végén viszont a józan észnek és a közösségi jognak kell győznie.

Az Európai Bizottságtól elvárható, hogy ne üljön fel a politikai játékoknak: sem a nemzeti tervek értékelésénél, sem a jogállamisági mechanizmus tekintetében.

Borítókép: Győri Enikő, a Fidesz-KDNP képviselője az Európai Parlament strasbourgi épületében 2019. július 17-én

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában