Megállíthatatlanul gurul lefelé a lejtőn az Európai Néppárt

Borús képet fest az Európai Néppárt (EPP) jövőjéről a magát jobbközép politikai erőként meghatározó pártcsalád balratolódását rendszerint pozitívan értékelő Politico. Az uniós ügyekben megkerülhetetlen brüsszeli hírportál egy tegnapi elemzésében rámutatott: az egykor az Európai Unió legerősebb politikai erejének számító EPP képviselői mindössze 13 nap leforgása alatt lehettek tanúi legtapasztaltabb vezetőjük, Angela Merkel német kancellár utolsó hivatalban töltött napjainak és a pártcsaládjuk legfényesebb új csillagának számító Sebastian Kurz korábbi osztrák kancellár hatalomból való váratlan távozásának.

A lap emlékeztet: tekintve, hogy a szeptemberi németországi parlamenti választásokon a Kereszténydemokrata Unió és bajor Keresztényszociális Unió (CDU/CSU) pártszövetség a szociáldemokraták mögé szorult,

szinte borítékolható, hogy az Európai Néppárt hamarosan elveszíti uralmát a mostanáig befolyását leginkább biztosító német kormány felett is.

Szlovénia marad az EPP legnyugatibb bástyája

Hiába uralja tehát évtizedek óta az uniós politikát a pártcsalád, hiába marad továbbra is a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, és hiába marad Merkel tanítványa, Ursula von der Leyen az Európai Bizottság élén. Az EPP ugyanis a blokk 27 állam- és kormányfője közül mostanra már csak kilencet tudhat saját soraiban, és

ha Berlinben is szociáldemokrata vezetésű kormány alakul a közeljövőben, ahogy az egyre inkább várható, akkor Ljubljana válik a legnyugatibb konzervatív vezetésű európai fővárossá

– emlékeztetett a hírportál a Magyarország fontos szövetségesének számító Janez Janša szlovén miniszterelnökre utalva. – Jelenleg, ha a tagállamokat nézzük, nem vagyunk jelen elegendő kormányban – panaszkodott egy észak-európai EP-képviselő a Politicónak.

Kurz csillaghullása nagy sebet ejtett a pártcsaládon

A neve elhallgatását kérő politikus arról is beszélt: természetesen a pártcsaládon belül sokan úgy néztek Kurzra, mint egy követendő irányvonalra. – Legyen kemény a migrációval és más olyan kérdéssel kapcsolatban, ami a szavazók számára fontos, ugyanakkor mutassa meg, hogy modern, haladó és komolyan veszi például az éghajlatváltozást.

A lemondása tehát legalábbis problémás

– mutatott rá a képviselő.

Azok sorában, akik Sebastian Kurzra modellként tekintettek, ott ült Manfred Weber, az EPP veterán politikusa is, akit egyébként szerdán elsöprő többséggel – bár nem egyhangúlag – újraválasztottak a pártcsalád frakcióvezetőjének. A CSU alelnöki posztját is betöltő politikus egyúttal azt is tudatta: jövő áprilisban a pártcsaládnak Donald Tusk távozásával üresen maradt elnöki székét is megpályázza – írja a Magyar Nemzet.

Manfred Weber, a problémák szimbóluma?

Elemzők szerint Weber újraválasztásával a frakció azt üzeni, hogy a német pártszövetség továbbra is Európa vezető néppárti ereje kíván maradni. Egyesek azonban úgy vélik, a bajor politikus inkább a problémák szimbóluma, mintsem az újjáéledés kulcsa a pártcsalád jövőjét tekintve.

Azzal ugyanis, hogy ragaszkodott a frakcióvezetői pozícióhoz, és emellett még az elnöki széket is magának követeli, egyre inkább azt a benyomást kelti, hogy saját érdekeit előtérbe helyezve igyekszik mindenáron megakadályozni a vérfrissülést.