Megadjuk a módját a karácsonyi asztalterítésnek

A karácsonyi asztalra, köré, mellé helyezett tárgyaknak a néphit különösen nagy jelentőséget tulajdonított. A karácsonyi asztalra terített abroszt a tavaszi munkák kezdetekor vetőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen. Kenyérsütéskor a teknő letakarására sütőabroszként használták, hogy a kenyér megkeljen. Az asztal alá legtöbbször széna, szalma, magvak kerültek. Az ünnep elmúltával a  magvakat a baromfinak adták, hogy több legyen a tojás. A szénát megetették az állatokkal, a szalmát pedig alájuk vetették, hogy egészségesek legyenek.  A szalma házba kerülésének másik oka, a betlehemi jászolra való emlékezést szolgálta. A család munkavégző eszközeit is az asztal közelébe helyezte, hogy a következő évben hatékonyabban tudjon velük dolgozni.  A karácsonyi asztalt a legtöbb helyen  csak vízkeresztkor szedték le.

A karácsonyi asztalra helyezett ételeknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Mind a család egészségét volt hivatott megőrizni.  A karácsonyi ételek étrendje böjtös volt, de sokat és sokfélét ettek, hogy a következő esztendőkben elegendő ételük legyen. Úgy gondolták, ha karácsonykor halat, tököt, mákos tésztát, babot, borsot, lencsét esznek, akkor a következő évben sok pénzük lesz.
 

Az almát annyifelé vágták, ahány családtag volt, hogy továbbra is összetartsanak. A karácsonyi dióevés mindenütt szokás volt. A dióval teli tálat a család körülülte, majd sorban mindenki választott. Az ép, egészséges dió jó egészséget, míg a sérült, rossz dió betegséget jelentett.   A karácsonyi ételek maradékát, a karácsonyi morzsát nagy becsben tartották, mágikus gyógyító eljárásokra használták. Egyes helyeken a morzsát egy zacskóba kötve az istállóba akasztották, hogy az állatokat megvédje a rontástól. Sok helyen a gazda az ételekből egy keveset külön tányérra tett a halottak, az égi madarak számára.                                               

Tulajdonképpen a böjti jellegű karácsonyi étkezésből maradt meg a hal mint karácsonyi fő fogás. Mákos guba és bejgli is szerepel a karácsonyi ételek között, így gondoskodunk az anyagi jólétünkről. Szalmát, szénát, terményeket inkább az adventi koszorúba teszünk, és ünnep után nem kerülnek ki az istállókba, ólakba. A karácsony ma is alkalmat ad arra, hogy előszedjük a legszebb étkészletünket, a csilingelő kristálypoharakat, akinek van, ilyenkor használja az ezüst evőeszközöket. Kaphatók az üzletekben karácsonyi mintás abroszok, de sokan inkább egyszínű terítővel takarják le az asztalt. Igen jól lehet használni ilyenkor egy tiszta és kivasalt lepedőt is, ha nem lennénk elégedettek a terítőinkkel. A szalvétákat az ünnepi asztalra máshogy hajtogatjuk, mint hétköznapokon, és előkerülnek a textilszalvéták is. Az ünnepi asztalra mindig kerülnek virágok, gyertyák, a karácsonyi terítéshez is elővesszük a legszebb abroszt, étkészletet, evőesz- közöket, poharakat.

Az ünnepi étkezések elengedhetetlen része a finom bor. Általában azt szokták javasolni, hogy a halakhoz és a baromfihoz fehéret igyunk, a vörös húsokhoz vöröset. Ez azonban nagyon leegyszerűsíti a választást, viszont nagyot nem lehet vele tévedni. A fehérborokat hűtve teszik az asztalra, a vörösekre azt mondják, hogy szobahőmérsékleten kínálhatók, de az 17 fok és nem 23.