A verejtéke is benne van: munkával a szép otthonért

Lelki szemeik előtt megjelent egy másik kép, amelyen a rengeteg kínálkozó lehetőség megvalósulása sorakozott. Azóta ezen dolgoznak. A csendes kis falu szélén a környezet télen is gyönyörű, a tavat, a patakot, a hatalmas fenyőket és a rendben tartott udvart látva a városi ember felsóhajt. Itt az is ajánlott: tiszta a levegő.

A lakóházat már rendbe tették, valóságos zöld sziget a többi, felújításra váró épület között. Főként télen, hiszen ilyenkorra beköltöztetik a fázós növényeket is. Hatalmas hibiszkuszok, jukkák díszítik a nagy belmagasságú lakást. Mintha egy öreg, másodvirágzását élő malomépületben lennénk, de a látszat csalóka.

– Nem malom volt, csak egy lakóház, meglehetősen elhanyagolt állapotban. A tetőablakoknak hála, jól érzik magukat télen is a növények – mondja a háziasszony, Rita, aki ideje nagy részét már itt tölti. Tibor még ingázik a Fejér megyei lakás és a hegyesdi otthon közt.

Kapócs Tiborék hegyesdi házát Tibor festményei és gyermekkori fafaragásai is díszítik Fotó: Tóth B. Zsuzsa

– Nyolc éve megtetszett a környék, megvettük    az elhanyagolt kastélyt és borászati épületeket, mert rengeteg lehetőséget láttunk a területben és az épületekben. A régi kastélyt a házzal egy hatalmas pince köti össze, az udvaron egy hatalmas raktár és gazdasági épületek állnak. Kiváló közösségi helyet lehetne itt kialakítani, szállásokkal, főként, ha a vár is felépülne. Egyik a másikat erősítené – magyarázza Tibor, aki nemcsak saját házuk, hanem a vár felépülését is szív-ügyének tartja. Tibor például kereskedelemmel foglalkozott korábban, meg szállítással. Egy vidéki szeszipari vállalatnál dolgoztak mindketten.

– A házban a galériát már mi készítettük. Többféle fából, baráti segítséggel építettük, régi gerendákat is találtunk hozzá. Nem képvisel nagy összeget, inkább saját erőt. Próbáltuk megmenteni, amit lehetett. Nem vagyunk asztalosok, de miért is kéne, hogy valamelyikünk az legyen? – kérdez vissza a házigazda, aki megbecsüli a régi bútorokat, használati és dísztárgyakat.

Amint régi szekrényekhez jutott, helyrehozta azokat. Az egyik tálalószekrényre egy tyúkólban bukkant, köbméternyi trágya alól mentette ki.– Sok munkával jár az ilyesmi, nem olyan modern, fél óra alatt összeszerelhető darabok ezek. Az ember keze munkája, verejtéke van benne, és akkor még mindig nincs kész.

Folyton van mit alakítani rajta – magyarázza Tibor. Hatéves korában a nagymama gangján már csak oda lehetett lépni, ahol nem volt festménye. Azóta kiállított már például Tapolcán, de határainkon túlra ugyancsak eljutottak a képei. Mégsem érzi fontosnak, hogy elismerjék. Állítja, hogy nem baj, ha az alkotó mögött nincs valódi szakmai tudás. Becsülendő és fontos, ha valaki a szívét-lelkét teszi bele a képbe. Életművésznek vallja magát, olyannak, akinek nem hiányoznak a titulusok.

Régebben mégis kapott egy baráttól egy tréfás díjat, oklevelet, amelyet minden bizonnyal csak a kapcsolat fontossága miatt őriz nagy becsben. No meg nagy derültségre ad okot ma is.

Fotó: Tóth B. Zsuzsa

– Egy senki vagyok, aki megbotlott három tubus festékben, ennyi a történetem. Ez csak hobbi, amiből másutt talán meg is lehetne élni. Itt viszont néhány havonta lecserélem a falon a képeimet, elég ennyi nekem. Pedig sok dolgot tudnék adni a köznek. Hintó- és szekérgyűjteményem van, kovács- és bognárműhelyem, teljes felszereléssel az állandó kiállításra való képanyag mellett – mondja, és mutatja a hatalmas raktárépületben felhalmozott gyönyörű, részben már felújított, több mint ötven hintót.

Némelyik még várja a gazda gondos keze munkáját. Körben a falakat ahogy a házban, itt is saját festményei díszítik. Olaj képek, amelyekből van vagy több száz. Kiegyensúlyozott lélekre valló alkotásai a természet szere- tetéről árulkodnak. Azért van köztük néhány portré, meg-örökítette például az édesanyját is. Vadászemberként ugyancsak talált témát. bőven Körbenézve az épületben valóban nem nehéz elképzelni, hogy mindez egy remek kiállítóterem lehetne.

Tibor szerint a kétszáz lelket sem számláló kis faluban sokan élnek olyan emberek, akik legalább ennyivel, ha nem többel hozzájárulhatnának valami hasonló klassz dologhoz. Csak, persze ahogy az lenni szokott, az anyagi forrás hiányzik nagyon. De Kapócs Tibort ismerve, ő addig nem nyugszik, amíg mindent elő nem teremt, hogy bárki láthassa az értékes gyűjteményt és egykori pompájában a hegyesdi várat.