Természetes anyagok a kertben, az udvaron

Egy modern épülethez az angol gyep és a formára nyírt sövény, az elegáns térkő és kerti bútor illik, míg egy vidéki parasztház stílusához a természetes anyagokból készült kerítés, a téglával vagy kaviccsal, kőlapokkal, esetleg antikolt térkővel kirakott sétaút, a rattan vagy fa kerti bútor.

Amennyiben a kavicsból, lapos kőből készült sétaút mel­lett döntünk, jó, ha tudjuk, hogy az nem praktikus gépkocsibeállónak, parkolónak. Utóbbi céljára más lehetőséget keressünk.

Gyalogutat viszont magunk is készíthetünk, ha odafigyelünk a kivitelezésre. Tervezzük meg a nyomvonalat, akár tűzzük is ki, ásóval jelöljük végig 25 centiméter mélyen. Aztán a kellő szélességben csákányoljuk, lapátoljuk ki a területét legalább ugyanilyen mélyen, figyelembe véve a kavicsok, kőlapok vastagságát.

Viszonylag egyenletes legyen a felszíne, amelyet le kell tömörítenünk. Azt követően nagyjából tíz centiméter vastagságban szórjuk rá a sódert, majd tíz centiméter vastagságban a betonhabarcsot simítsuk rá. Ügyeljünk a kellő lejtésre. Szórjuk rá a nagy szemű kavicsot, lapolófával nyomkodjuk az ágyazócementbe, vagy fektessük le a kőlapokat, s kalapáccsal finoman ütögessük meg, miközben a vízmértékkel ellenőrizzük a szintet. A kavicsok, kövek közti réseket híg cementes lével öntsük ki. Másnap a teljes felületet, de főleg a kavicsokat, köveket és a fugákat huzalkefével dörzsöljük át, majd enyhe vízsugárral mossuk le. A kavicsok, kövek felületét akár többször is átkefélhetjük, hogy megtisztítsuk a cementes fátyoltól. Az utat hagyjuk legalább tíz napig kötni, közben mértékkel locsolgassuk az időjárástól függően.

Amikor már van gyakor­latunk a munkában, és a türelem szintén adott, a szebb kavicsokból akár különféle mintákat is kirakhatunk. Így például kis pihenőhelyeket burkolhatunk, melyekhez ka­vicsos utak csatlakoz­hat­nak.