csináld magad!

2018.02.22. 09:30

Felszínre hozott kreatív ötletek egy világvégi kistelepülésen

Kozma Gábor és felesége, Viki vallja, hogy a jövő tanulási formája a gyakorlatban használható tudásra épül, nem a feleslegesen bemagolt logaritmusra.

Tóth B. Zsuzsa

Viki és Gábor folyamatosan újítja fel a régi épületeket és bútorokat

Ennek megfelelően választották a biztos megélhetés helyett a bizonytalanabb, vidéki életet a kistelepülésen, ahol asztalosműhelyt nyitottak, lekvárt főznek és vendéget fogadnak. Ahogy ők mondják: ez egy misszió.

Viki és Gábor folyamatosan újítja fel a régi épületeket és bútorokat

Viki és Gábor értelmiségi családból származik, Abán éltek, majd Tatán, onnan költöztek Kisgörbőre. Gábor egyik testvére akkoriban már itt élt, a szülők jöttek utána, Gáborék meg eleinte csupán látogatóba érkeztek. Csakhogy megfogta őket a zalai dombok szépsége, a patak látványa az udvar végében, úgyhogy birtokot vettek, vendégházat alakítottak ki egy öreg épületből, majd amikor a gyermekeik iskolázása miatt dönteni kellett, Kisgörbőre költöztek. Gábor faipari technikusként végzett, hivatásos katonatiszt volt éveken át, és egy ideig Budapestre ingázott, csak hétvégente volt a családdal Kisgörbőn.

Ők mindig építkeznek

- Akkoriban azt tartottuk szem előtt, hogy legalább egyikünknek legyen biztos fizetése. Később Gábor hazajött Budapestről és felújították a pajtát, amelyben kialakítottak egy asztalosműhelyt. Elkezdett bútorokat készíteni. Eleinte csak a család részére, aztán amikor egyre több kérést kapott a rokonoktól, ismerősöktől, belefogott az asztaloskodásba, a régi bútorok felújításába. Én az önkormányzat műszaki osztályán dolgoztam, de két éve már úgy éreztük, hogy annyi az egyéb feladat, hogy a fix munkahely mellett nem lehet jól teljesíteni. Így bizonytalanabb a lét, de szabadabb az élet – mondja Viki. Mosolyogva teszi hozzá, hogy ők mindig építkeznek. Közben nevelik a három gyermeküket, és ma már bútorokat is festenek. Eleinte csak a sajátjaikat felületkezelték, miközben kutattak a legjobb festékek után. Egy angol, prémium festék mellett döntöttek annak sokoldalúsága és más előnyei miatt is. Referenciamunkáik után felkérést kaptak a forgalmazói státuszra, megpályázták annak lehetőségét és meg is nyerték azt.

- Először elképedtünk, hogy mi üzletbe vágjunk. Hiszen eddig egy kinőtt babaruhát se adtunk el soha! Ez nem a mi utunk. De mire észbe kaptunk, már kialakítottuk az üzletet a festékeknek és egy helyiséget a közös festéshez. Ugyanis a festék feltalálójának elve a nyitottság, személyesség, ragaszkodott hozzá, hogy együttes munka során, workshopokon tanítsuk a bútort festeni vágyókat – magyarázza Viki. Gábor hozzáteszi, hogy ez a hozzáállás új itthon, hiszen ebben az esetben egy festék mögött egy ember áll megfoghatóan, nem pedig egy személytelen cég.

- Nekünk itt segítenünk kell, hogy a személyiséghez, a korhoz és stílushoz is illeszkedjen a végeredmény. Az, amit mi, gyakorlottak előre látunk, de egy laikus nem. A festék vizes bázisú, könnyen letörölhető, ha kifröccsen, nincs szaga, tapad mindenre, nem igényel alapozást. Úgyhogy bárki tudja használni, bárhol. Nem igényel előképzettséget, így a hölgyek is előszeretettel használják, kiélve meglévő vagy elfolytott kreativitásukat. Ez a lényege a Do it yourself (DIY), azaz Csináld magad mozgalomnak. A bútorfestő workshopokon a végeredménybe belekerül mindenki személyisége, miközben a technika ismeretében egyszerűvé válik egy számunkra kedves bútor újjáélesztése. Megmentjük a nagymama porosodó kredencét vagy akár a lomis piacon talált szekrényt.

Egy öreg szekrény új életre kel a házaspár keze nyomán

Élményt ad és ez nagyon fontos

- Az a fontos, hogy aki dolgozik, az legyen részese a munkának, ne nézze zsebre tett kézzel, ahogy készül a bútor. Sajátítsa el a technikát, legyen kíváncsi az egészre, tanuljon, vegye észre, hogy ő is meg tudja csinálni. Alkosson! A tudás, a technika átadásáról szól a workshop. Élményt ad és ez nagyon fontos. Mert mára eltűnőben van az a közösségi élmény, amikor együtt készítünk valamit vagy tanulunk újat. Ráadásul mindezt később, a saját örömünkre használhatjuk és mutathatjuk másoknak. Mi a festés tanítása során tyúkanyóként segítünk, erősítjük az önbizalmat. Sokan utoljára gyerekkorukban fogtak ecsetet, azóta két kezükkel volt lehetőségük a önmegvalósításra. Mert nem volt rá idejük, vagy nem támogatta ebben őket senki. Azt hiszik, hogy a kreativitásuk nulla, pedig az megvan, csak nem sikerült még a felszínre hozni. A festés nálunk felér egy motivációs tréninggel, valahol művészetterápia. Aki itt van, úgy belemélyed az alkotásba, hogy munka közben azt se tudja, mennyi az idő. Van olyan orvos ismerősünk, aki a betegek egész napos ellátása után kéri, hogy hadd fessen itt pár órát, mert az kikapcsolja – mondja Gábor. Leszögezi, mennyire fontos mindkettőjük számára a vidéki létbe vetett hit. Azt mondja, ha nem hinnének benne, hogy működik, nem tudnának fennmaradni, hitelesen megmutatni másoknak.

A régit felújítani kihívás

- Vidéken élünk egy apró faluban. A vendégház az egyik pillérünk, az asztalosműhely a másik, és itt van még a gyümölcsös. A termésből eleinte csak magunknak készítettünk lekvárt, de miután megkínáltuk a vendégeket és ők szerettek volna hazavinni belőle, meg kellett oldani, hogy eladható legyen – magyarázza Viki, aki ma már a vidékfejlesztés mellett enteriőrtervezéssel is foglalkozik. Segít a szín, a kor, a stílus és a forma egyeztetésében. Gábor coach, szellemi tréner is, mert vallják, hogy időnként meg kell újulni az életben, hogy változzon az élet minősége. Ami a bútorokat illeti, ott ugyancsak a megújulást tartják szem előtt, az értékmentést.

- Új házat mindenki tud építeni, új bútort is vásárolni, de a régit felújítani egy kihívás. Az asztalosműhelyből két egyforma dolog még nem került ki, unalmas lenne. Nem gyártok kommersz konyhabútorokat, ha abból sokkal jobban meg is lehetne élni – mondja Gábor. Viki még saját zongorájukat is megmentette, felújította, átfestette, ahogy a régi íróasztalt és sok más öreg bútort szintén. Ő készítette a konyhaszigetet, hozzá a nyitott konyhaszekrényt.

Viki festi a bútorokat, lekvárt főz, vendéget fogad az általuk felújított épületekben Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Aki minket keres itt vidéken, az egyediséget keres. Mert a nagymama régi kredence egy felújítás után az emlékekkel együtt kerül be az otthonunkba. Erre ma már egyre többen rájönnek, és hajlandóak az ötezer forintos kredenchez venni akár húszezerért festéket, aztán időt szánni rá, hogy felújítsák. De nem szabad azt várni a régitől, hogy tökéletes legyen – véli Gábor.

Nem számít a diploma

- A kívülről érkező jobban meglátja a lehetőségeket. Aki itt él, észre sem veszi. De azt is itt tanultuk meg, hogy nem számít a diploma. Azt kell tudni, hogy hogyan tartsunk tyúkot, hogy készül a lekvár, mit tegyünk, ha vizes az öreg ház fala. Itt több mindenhez kell érteni, új szakmákat kell megtanulni és ezt nem adják ingyen. Hiába szép a környék, ugrálnak a mókusok a fákon, helyesek az őzikék, másról is szól az élet vidéken. Itt lehet, hogy többet dolgozunk kevesebb pénzért, és ezt felismerni katartikus élmény – teszi hozzá a házaspár.

A kis faluban nincs iskola, bolt, de még kocsma sem, a Kozma család évek óta állandóan költözött és még ma is építkezik, mindennek ellenére úgy tűnik, itt most gyökeret vertek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!