Ahol jó diáknak lenni

Minden osztály külön produkcióval készült, elképesztően változatos volt a paletta. Az énekes, táncos, mese- és versmondó produkciókat, jeleneteket keretbe foglalták: mintha mindezt két csapat diák a tévében nézte volna végig. A Weöres-hét eseményei közt megrendezett bemutatót Horváthné Árvai Mária és Tegyi Tibor drámatanárok állították össze kerek egésszé. Az előadásokon a testvériskolák – a schwetzingeni Hilde Schule és a baróti Gaál Mózes Általános Iskola képviselői is részt vettek. Horváth Attila igazgató köszöntője után egymást követték a műsorszámok.

– A kollégák egész évben valami olyannal is tudnak foglalkozni a gyerekekkel, ami nem a tananyag része. Kicsit elvonatkoztatva a valóságtól, álomvilágba is tudnak menekülni, és ez az álomvilág színesíti meg igazán az életünket. Nagyon remélem, hogy aki ide eljön, nem elaludni, hanem velünk együtt álmodni fog. Arra is lehetőséget biztosít a bemutatónk, hogy a művészetek, a vers- és prózamondás, az ének, a tánc különböző területein legjobban teljesítő gyerekeink megmutassák azt, amit tudnak – mondta el a Naplónak Horváth Attila.

Az első blokk végén adták át a 2003-ban alapított Weöres Sándor-plakettet. Ezt hagyományosan az iskola egy pedagógusa, egy diák és az iskolához kötődő személy, vagy szervezet kapja. Idén Wenczel Marianna tanárnő, a nyolcadikos Tóth Dávid és a schwetzingeni Beate Daugalies részesült az e4lismerésben.

Horváth Attila azt is elárulta a közönségnek, hogy az előadás előtti napon az iskola megkapta a „minősített referencia intézmény” megtisztelő címet. A sziporkázó est a tanárok, majd az egész iskola közös dalával zárult, még egyszer megcsillantva a Weöresre jellemző, a tanárok és diákok kölcsönös tiszteletén alapuló szellemiséget. Az előadások bevételét az iskola alapítványának ajánlották fel a szereplők, az összeg a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását fogja elősegíteni.